Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Útravaló

 
 
Szép gondolatokat kötök most csokorba,
Melyek nem hervadhatnak el, mint a rózsa.
Emlékeztetőül őrt állnak utadon,
Melyet soha ne szegélyezzen fájdalom.
 
Boldogan teljen a többi diákév
Szerencse, vidámság tarisznyádba fér.
Kitartás, szorgalom, ők is ott legyenek.
Meglátod, megmozgatod még a hegyeket.
 
Szerető szüleid szívében szép arcod.
Soha ne add fel ezt a hősi harcot!
Jutalmad nem csekély, a tudás hatalma.
Végtelenségének az ég sem határa.
 
 
 
Debrecen, 2004. június 18.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Horváth Krisztina - kriszti_0811@freemail.hu

nagyon szép és jó ez a vers gratulálok hozzá!

Kate - Útravaló

Drága Gyurkám! Hogy te miket észre veszel, való igaz, nagyon megörültem, amikor ez a négyszeres alliteráció felbukkant bennem... rögtön be is vetettem... Kedves emlék ez a nyolcadikos ballagásra írt kis versike, bár szervesen kapcsolódik a múltamhoz, melynek vannak részletei, amelyekre nem szívesen emlékszem, azért ez a versike egy olyan személyhez és családjához kötődik, akire mái napig szívesen gondolok... Rád pedig ismételt nagy szeretettel és tisztelettel... Üdv. Kate

Gyurka - Útravaló

Alkalomhoz illő, emlékkönyvbe való vers. Különösen melengető a harmadik versszak első sora, melyet négyszeres alliterációval emeltél ki. Az anyai szeretetet ilyen szépen kifejezni egy sorban, művészet.