Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerelmesen…

 
Szemem előtt
Összefutnak a sorok
És csak kusza gondolatok
Bukkannak fel bennem
Nem alkotnak valódi képet
Mely bennem tovább élhet
 
Méltatlanok a szolga szavak
És csak pillanatokra akad
Néhány…
Melyekről úgy gondolom igazi…
De azt is rögtön elvetem
Nem…
Nem fejezi ki szerelmem
 
Ez pontosan azaz érzelem
Melyet csak érezni lehet
És a szavak feleslegesek
Hordozzák ugyan a lényeget,
De kimondatlanul is ott lebeg…
Csodálatos szivárvány-híd képében
Kétfelől léptünk szélére
 
Színvilágába olvadtunk…
Egymásra találtunk…
Súlyos sorsléptünk már nem koppan
Szerelem szárnyán suhan
Hasítja, mint eget, a tudatot
Felhőkbe vési milyen boldog vagyok…
Veled…
 
2006. március 8.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kate - Re: Kriszta

Ez volt a cél, hogy az olvasó átélje, beleborzongjon, megsemmisüljön, ahogyan én is. A gátakat átszakítani mindig valami nagy horderejű esemény tudja igazán. Hiszem, sőt tudom veled is megtörténik majd, kívánom, úgy rezegtesse meg lelked a boldogság, ahogyan én átéltem azt. Csodálatos és maradandó. Nagyon köszönöm jelzésed, örülök, hogy itt jártál... Üdv. Kate

kriszta - morotzkriszta@freemail.hu

Irigylem a versed,annyira egyszerü,tiszta, sallangoktól mentes.Gratulálok,megborzongtam, átéltem, megsemmisültem.
Bennem gátak vannak,még nem tudok irni, csak ha a gátak átszakadnak,és levetem a jókislány ruhám...