Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sorsforduló

 

 

Hiába döngetem mellem
Engem ne bántsatok
hiába győzködtem Sorsom
Én jó vagyok
Rám nem hallgatott...

Végül már azt hittem
minden érzésem halott
A múltat mint rossz ócska lomot
szemétre vetettem
koszlott cafatait is
eltemettem
már-már emlékét is
elfeledtem,
de legalábbis ritkábban
jut eszembe
Aztán megelégelte
a Sors a riposztot
s Mindenhez hozzájutatott
persze a maga módján
sokszor kiosztott, de
börtönömből
kiszabadított...
Szárnyam kitártam
hívott a végtelen
repülni vágytam
s megtehettem...
Béklyóim leráztam
szabad vagyok
erőm múltamból
táplálkozott...
magasba emelt
s megtartott a légben
ezt az érzést még nem
ismertem
Világok harca is
bennem dúl...
és a végtelenen túl
vár rám az újabb menet
Léptem vezéreled
igaz szeretet...

 

2005.12.11.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.