Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Látomás...


Mint ostorcsapás
csattannak a szavak
Mint mennydörgés
dördül a gondolat
A puskalövés rövidebbnek hat
Dühszikrák gyújtanak haraglángokat
S ha a kanócon végigfut a láng
bekövetkezik a robbanás-lánc

 

 
Millió sikoly száll az ég felé
Túlélésre nincs semmi esély
Monumentális CSEND következik
kihalt tájon rettenet uralkodik
Kifacsart végtagokkal
vérpatakokból táplált folyókban
fürdőző hullahegyek
Képtelen képek
Döbbentenek...
NEM...
Ez valóság nem lehet
ilyet ember nem tehet...
S mégis...
Egyszer...
Lehet...
Lehetetlen...
Kezem kezedben
Felébredek
Messzire űzöm a képeket
rázárom a kaput
Döngeti,
de kijutni nem tud
s az éj szelíd árnya fülembe súg..
Aludj...
Aludj...
Álmodni csak szépeket szabad
a többit majd,
holnap...
holnap...
Hisz az már egy másik nap...
A sarokban moccan a remény...

 

2005.11.07. 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ket - Látomás...

Mégha csak álmodnánk, de amikor egy éberálom nevű víziószerű szörnyűséget kell átélned. No ez valami ilyesmi. Az álmok viszont... Nos állítólag lehet őket irányítani, én már odáig eljutottam, hogy folytatni tudom őket, bár ez sem függ az akaratommal össze, mert ki a fene akarna egy rémálmot folytatni, de gyakran azt is sikerül. A rémálomban egyetlen jó dolog van... a felébredés... És nekem minden álmom gyönyörű immár, hiszen az ébredés melletted történik:)

secretstar - címless :)

Ha csak szépeket álmodnék... Nem is én lennék :)
De ez szép vers, álomszép...