Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kálvária

 
Válladon megbillen a kereszt
súlya alatt hétrét görnyedsz
inad feszül, szinte szakad
erőd mellőled messze marad
De ez mind nem elég...
Érintenénk a kezet,
melyet keresztül ütött a szeg...
Csókolnánk a lábat,
melyet vérpatak áztat...
lemossa a csókok helyét
De ez mind nem elég...
Túl nagy a sötétség...
Kerékbetört álmok
homályosítják a valóságot...
Ne feszítsd túl a húrt,
mert nem hallod meg az Úr
szavát...
és nem lesz tovább...
De ez mind nem elég...
Hiába nyertek a bátrak?
Kifosztott sátrak üresen állnak
zokszó nélkül, töretlenül haladtál
Nem néztél vissza, le sem maradtál,
mert akartál...
Tisztán és őszintén szerettél
ne csüggedj...
nincs esély...
ellened ki él elbukik,
odvas fában kuvik
hiába várja egerét
S ez mind nem elég...
Kevésnél viszont több
és az ember csak egy pötty
a rajzon...
Elfuserált gyurmafigura
nem illik neki a frizura
így magára aggat mindent,
de nem hozza a szintet...
Ám ha szívével lát
érzi a megváltást,
s talán ez már elég,
hogy megértsd...
a szenvedést...
A Kálvária hiábavaló nem lehetett
ostorcsapásoktól vérzett szíved
mielőtt válladra vetted
kereszted
vérnyomokat cseppentettél az útra
szemed véres könny mosta
mégis vonszoltad magad...
Szíveddel láttál...
megbocsátottál
ajkad nem átkozta a kezet,
mely elkövette ezt ellened...
Csak atyádat kérted
bocsássa meg a vétket...
Akkor is...
Ott is...
ragyogott...
Feltétlen szereteted vakított...
Bár jutna még belőle
ebbe a kietlen világba...
Csak ne lenne minden hiába...
Az nem lehet...
 
2005.12.30.
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Vas Katalin - Debrecen

Szerintem elég csak felnézni erre a grafikára, hiszen szinte beszél... gondolat ébresztő, nem gondolod? Na örülök neked itt is, mint életem minden percében:)

Zolee - Hiába, nincs menekvés...


Realista a végkifejlet hangulata...