Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anyám...


Lelkembe vésve életed minden általam ismert sora
emlékedhez nem leszek soha mostoha
hangodon csendül fülembe "Látod Édesanyám..."
lelkem zokogja kedvenc nótád tovább  
 
facsarja fájdalom szívem kis csomóba
könnyeim arcomon belül csorognak
hiszen már számtalanszor megsirattalak
s a kín nem enyhül, újból lángra kap

most valami furcsa foszlány villan
míg egy kóbor könnycsepp szempillámra illan
Megindul végre könnyeim zápora
patakokban zúdul lelkem templomára 
 

mintha puha meleg kezed megérintett volna
már nem haragszom oly nagyon a Sorsra
pedig kifosztott, tőlem hirtelen elrabolt
ám tudom Neked halhatatlan lelket adott....

2004.01.18.

 

 

 
 

A mappában található képek előnézete Anyák

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kate - Anyám...

Drága Gyurkám! Jól esik, hogy hitelesnek és szépnek érzed ezt a verset. Az édesanyákhoz fűződő fogalomkör többnyire... Nehéz szólni, mindketten tudjuk miért. Hiszen átéltük, és lelkünkbe vésve életük minden általunk ismert sora...
Köszönöm jöttöd:)
Ölellek: Kate

Gyurka - Anyám...

Csak aki átélte és mélyen át is érzi, az tudhatja ilyen szépen és hitelesen leírni ezt az érzést.Lelkemből is írhattad volna Katee. Köszönöm.

Ket - Re:

Egyezik az ízlésünk:) mert nekem is ez a kedvencem, vagyis úgy érzem ebben sikerült úgy átadnom, kifejeznem, ahogyan... Köszönöm kincsem...

secretstarr - ismét megy ez cím nélkül is...

Az összes ilyen korszakot érintő versed szép, de ez...