Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Rém...(8)

Feri bepötyögte a mobilba a 112-es segélyhívó számot, egy csörgés után azonban néma csönd következett. Ránézett a telefonra: - Miért kapcsolt ki ez a vacak? Rázogatta dühösen a készüléket. Megpróbálta újra bekapcsolni, ám azonnal megjelent a felirat: „akkufeszültség alacsony” pittyent egyet és kikapcsolt.
Feri megtántorodott, egy fatörzsébe kapaszkodott. Újabb értékes másodpercek vesztek el, míg összeszedte magát. El kell jutnom a házig – gondolta szédülve.
- Morzsa – szólt a várakozó kiskutyának – menjünk haza. A kis vizsla kölyök neki iramodott a csapásnak, hogy hazavezesse gazdáját. Lassan haladtak Ferinek időnként meg kellett állnia, nehogy összeessen a vérveszteségtől.
 
A csavargó döbbenete átadta helyét egy újabb dührohamnak.
- Én gyenge vagyok? – ordította a lány arcába – megmutassam neked mennyire nem vagyok gyenge? Tényleg meg akarod tapasztalni? – szinte fuldokolt a dühtől.
Zita leküzdötte páni félelmét, és komolyan a férfi szemébe nézett.
- Nem vonom kétsége, hogy nálam erősebb vagy, de vajon egy ugyanolyan erős emberrel, mint Te vagy netán erősebbel is ilyen bátor lennél? – okozott kérdésével újabb döbbenetet.
A férfi elgondolkodva figyelte a lányt, ám nem ment bele a vitába.
- Na hozd azt a kaját – dugta a lány orra alá a fegyver csövét – vagy szétloccsantom a fejedet és akkor rövidre zárjuk a vitát.
Zita már készítette a következő csapást a férfi lelkére, ám az megelőzte.
-         Hogy tiszta legyen aranyom! Még egy szó és lyuk lesz az agyadon!
Zita latolgatta a további lehetőségeket, de egyelőre nem mert megszólalni. Kezében a tálcákkal a nappali felé vette az irányt. A pasas a nyomában.
-         Valami piád nincs? – kérdezte a fickó.
Zita gondolkodni kezdett az új variáción.
 
Feri nagy erőfeszítések árán elérte a házat, szinte rázuhant az ágyra, kezébe vette a telefont. Egy – egy – kettő nyomkodta a billentyűket. Kicsörgött, és végre nem szakadt meg. Három csengetés után meghallotta a géphangot.
-         Ön a 112-es segélyhívó számot hívta, ha bűnesetet kíván bejelenteni…
-         Gyerünk már – türelmetlenkedett a vadász és lenyomta a megfelelő gombot.
-         Tessék – szólt bele egy férfihang – Kovács Péter százados vagyok, életvédelmi alosztály.
-         Haló! Farkas Ferenc vagyok a Rétság-környéki erdőkerület vadásza…
Röviden elmondta a tényeket és kérte a rendőrt, intézkedjen…
-         Kérem, siessenek és küldjenek egy mentőautót a vadászlakhoz, azt hiszem súlyos a sebem és sok vért vesztettem.
-         Legyen szíves pár pillanatig tartsa még a vonalat, amíg leellenőrizzük a hívást, aztán elindulunk a helyszínre.
-         Csak siessenek – suttogta Feri, mielőtt elájult.
 
-         Na mi van, megnémultál? – kérdezte a lánytól.
Zita vívódott magában, talán ha három üveg bor van a hűtőben. Nem ismerte a fickó alkoholtűrő képességét. Mi van, ha a három üveg bortól nem részegedik le annyira, hogy elbírjon vele. A gondolatra hányinger kezdte kerülgetni, hogy egy részeg pasas fogja megerőszakolni.
-         Nyugi, nyugi, nyugi – parancsolt magára – csak okosan!
A fickó megoldotta a kérdést, úgy vágta ki a hűtő ajtaját, hogy rögtön leesett a sarkáról.
- Na van itt finom borocska. Pont jó lesz bemelegítésnek. És most gyerünk, amíg eszek kezdheted a műsort. Szép lassan levetkőzöl.
 
A rendőrautók 220 km-es sebességgel hasították az országutat. Szirénát nem használtak – az messzire hallatszott volna- csak a kék villogó volt bekapcsolva. A mentőautóval egyszerre értek a vadászlakhoz. A mentő orvos megvizsgálta az eszméletlen vadászt.
- Gyorsan a hordágyat, alig van pulzusa. A defit és az EKG-t is készítsétek elő. – adta az utasításokat az ápolóknak.
- Doki megmarad? - kérdezte a százados.
- Korai volna még megmondani. – válaszolta az orvos.
- Mondja, nem tudná valahogy eszméletre téríteni? Elkelne egy kis útbaigazítás, úgy tűnik nem messze innen egy másik személy is életveszélyben van.
- Nem hiszem, hogy az állapota ezt lehetővé tenné.
Közben megérkeztek a mentő ápolók a hordággyal, óvatosan átemelték Ferit. Ahogy kifelé haladtak vele egyikük megbotlott a szőnyeg sarkában, ettől megbillent a hordágy, Feri egy pillanatra magához tért. Erőtlenül intett a rendőrnek.
-         A Perec-lak innen 3 km-re van a jobb oldali ösvény egyenesen odavezet. Gyalog menjenek – hanyatlott vissza az eszméletlenség homályába.
A mentőautó nagyon gyorsan vágott neki a város felé vezető útnak.
- Remélem megússza szegény. – mormolta a százados.
- Fiúk! – fordult a kommandósok felé – ezen az ösvényen kell megközelítenünk az objektumot, ami feltehetően 3 km-re van innen. Gépjárműveket nem használhatunk. Nagyon csendesen kell mozognunk az erdőben, ismeretlen terepen, tehát szétszóródva kell megközelítenünk a célt. Az elkövetőnél valószínűleg fegyver van és feltételezhető, hogy egy nőt tart fogva. – Ha még él – tette hozzá gondolatban. – Indulás! – adta ki a parancsot.
 
A fickó térdére fektette a fegyvert.
- Odaállj kicsikém! – mutatott a szoba egy pontjára – kezdheted!
Zita nagyon lassan kezdte kigombolni a pongyolát, minden gombnál várt néhány másodpercet és legalább 10 másodpercig foglalatoskodott egy gombbal.
- Erősnek kell lennem, és húzni az időt! – ez motoszkált végig a fejében.
A férfi falatozni kezdett miközben le sem vette szemét a lányról. A boros üveg dugóját is a fogával húzta ki, és míg jót húzott a palackból szemét a lány előbukkanó fehér bőrén legeltette. Egyre jobban feszítette a vágy, és tudta hamarosan állattá változik.
Rohamosan fogyatkoztak a gombok, amikor Zita újabb mentőövbe kapaszkodott. Összekapta magán a pongyolát.
- Mit csinálsz már megint? – vágta a földhöz a pasas az éppen kiürült üveget.
Hátra rúgta a széket és a lány elé ugrott, a fegyvercsövét két melle közé nyomta:
- Úgy látom, sietsz a halálba!
Zita megrázkódott a hideg fém érintésére. Mellei azonnal reagáltak, a mellbimbók bőre összehúzódott és hegyesen meredt előre.
-         Csak arra gondoltam – vett erőt a lány magán – mi lenne, ha hallgatnánk közben egy kis zenét? Élvezetesebbé tenné az egészet.
-         Szóval táncolni akarsz nekem? – vigyorgott a férfi – No majd én keresek valami jó kis zenét – kezdett turkálni a CD-k közt.
Zita azért kapaszkodott ebbe a mentőötletbe, mert valami női megérzés azt súgta neki, közeledik a segítség.
Ebben a pillanatban halk reccsenés hallatszott kintről.
 
A kommandósok elérték a házikó. Az egyezményes jelre körbefogták az épületet, mint az árnyék úgy közlekedtek. Ugyan egyikük rálépett egy gallyra – ezt a reccsenést hallotta meg Zita, aki azonnal köhögni kezdett, hogy a fickó figyelmét elterelje a zajról.
 
-         Ez jó lesz. – emelt ki a pasas egy CD-t a halomból.
Szerencsére nem figyelt fel a zajra.
-         Na kezdheted a táncot. Nehogy megfázz itt nekem.
A lány igyekezett lassan megszabadulni a pongyolától. Közben vonagló mozdulatokat tett, hogy a pasas minél kevesebbet lásson belőle.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.