Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Rém...(9)

A százados éppen a nappali ablakában helyezkedett el, és fegyvere célkeresztjével befogta a pasast. Ő azonban, mintha megérezte volna. Éppen lehajolt valamiért. Aztán leült egy székre és így éppen takarásba került. Zita kis csipke bugyiban didergett a szoba közepén. A férfi felsóhajtott: - Gyönyörű vagy, gyere közelebb! A fegyvert letette egy székre, úgy, hogy azért bármikor elérhesse, ha szükség lenne rá. Kinyújtotta karját a lány felé. Közelebb húzta magához, és durván megragadta a melleit. Zita alig tudta visszafojtani a sikoltását, annyira fájt a durva érintés. Azonban nem akarta elárulni félelmét, attól tartott az csak még jobban felizgatná a férfit, aki most megmarkolta a lány fenekét. – Hú, de jó nő vagy – emelkedett fel a székből, ágaskodó vágyának engedve kezdett kibújni a nadrágjából.
- Menjünk inkább az ágyhoz – suttogta Zita.
- Milyen igazad van – hörögte a fickó – tudod, régen csináltam már ágyban.
Zita még tett egy utolsó kísérletet, ösztönösen megpróbált az ajtó felé szaladni. – Hé, nem arra van az ágy. – a férfi elkapta a karját, és az ágyra lökte, fölé hajolt és szétfeszítette a combjait.
 
Zita az eszméletvesztés határán állt. Az ablakban Kovács Péter százados ebben a pillanatban húzta meg a ravaszt. A csavargó homlokán kis piros luk keletkezett mielőtt rázuhant a lányra.
 
Zita arra ébredt, hogy valaki gyengéden pofozgatja az arcát. Kinyitotta a szemét, egy fiatal férfi mosolygott rá.
-         Jobban érzi magát? – kérdezte
-         Hol vagyok? – próbált visszatalálni a lány, majd szép sorban eszébe jutottak az események.
-         Most már biztonságban van – válaszolt a százados és feljebb húzta a lányon a pongyolát, amivel betakarta.
 
Zita oldalra nézett és meglátta a földön heverő testet.
 
-         Meghalt? – kérdezte
-         Igen – felelte a rendőr.
-         Ki ez az ember tulajdonképpen?
-         Három hónapja keressük. Ő volt a korompai rém. Hét fiatal nőt erőszakolt és gyilkolt meg.
-         Én lettem volna a nyolcadik. – lábadt könnybe a lány szeme.
-         Nem szabad most erre gondolnia.
-         Hogy kerültek ide?
-         A kerületi vadász Farkas Ferenc értesített bennünket.
-         És ő hol van?
-         Kórházban. A fickó lelőtte.
-         Nem vinnének oda hozzá?
-         Nem hiszem, hogy lehet látogatni, elég rossz bőrben volt, amikor utoljára láttam, de tudja mit, mindjárt felhívom a kórházat.
Elővette a mobilját, és már hívta is a számot.
-         Kovács Péter százados vagyok. Bevittek Önökhöz néhány órája egy Farkas Ferenc nevű sérültet, tájékoztatna az állapotáról?
-         Értem. Köszönöm.
A lány kíváncsian nézett rá.
- Most műtik, később kell érdeklődni.
Zita felugrott az ágyról.
 
-         Odamegyek – kapta magára a pongyolát.
-         Nem tanácsolom – vetett ellent a rendőr.
-         Miért? – döbbent meg a lány.
-         Egyrészt, mert nem túl jó ötlet ilyen állapotban vezetnie, másrészt velünk kell jönnie, hogy jegyzőkönyvbe vegyük a vallomását.
-         Átkozott bürokrácia. – gondolta a lány, és dacosan összevonta a szemöldökét.
-         Ne haragudjon, de erre feltétlenül szükség van, hogy le tudjuk zárni az ügyet. Viszont azt megígérem, hogy a jegyzőkönyv után beviszem a kórházba.
-         Felöltözök és indulhatunk – mondta a lány.
 
Feri lassan tért magához az altatásból. Vad képek gyötörték. Néhány pillanatig átélte újból a szörnyűséget, aztán visszazuhant a kábulatba. A lány megilletődve állt az ágya mellett.
-         Köszönöm – suttogta.
A vadász felnézett rá és fájdalmas félmosoly bukkant fel sápadt arcán.
- Én köszönöm, hogy eljött – motyogta alig hallhatóan.
Ám a lány mégis meghallotta.
-         Gyógyuljon meg minél hamarabb. – kérte a férfit.
-         Igyekszem – sóhajtotta – Zita, kérem a Morzsát vigye el valami kutyamenhelyre, nem szeretném, ha valami baja történne. Nélküle már egyikőnk se élne.
-         Ne aggódjon, gondom lesz rá, és magára is. Holnap is bejövök. – szorította meg a férfi kezét.
 
Feri boldogan merült vissza a kábulatba.
Két héttel később Zita már hazavitte a még gyenge, de már lábadozó Ferit.
Barátai sehogy sem értették miért marad a tervezettnél két héttel tovább.
 
-         Tudod milyen – mesélte a telefonbeszélgetés után barátnője a párjának – biztos megszállta az ihlet. Olyankor se lát se hall, vagy lehet valami összejött a vadász barátoddal.
-         Ne hülyéskedj, pont a Zita, hiszen azzal ment el a házikóba, hogy egy jó darabig gondolni sincs kedve férfira, miután a drágalátos János faképnél hagyta.
-         Akkor mégis csak az ihlet lehet, valami olyasmit mondott, hogy két novellával fog hazajönni, az egyik valami Rém című, az krimi. Vajon honnan szedte? Sosem írt krimit, mindig csak szerelmes történeteket. Ez furcsa.
 
Ám az álla akkor esett le, amikor két hét múlva Zita hazatért és letette elé a kész történetet. Különösen akkor lepődött meg, amikor kiderült, hogy a Rém igaz történtet és Zita élete a vadász kitartásán és a kutya hűségén múlott. Ezek után persze szívesen elvállalták párjával az esküvői tanú szerepét Zita és Feri esküvőjén….
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Lukács Ibolya - luibi888@gmail.com

Nahát! Felnőtteknek is tudsz írni mesét? De milyen izgalmasat! A Piroska és a farkas felnőtteknek szóló változata. Nagyon tetszett!!!

Keted - Rém...

Van még néhány ötlet a tarsolyomban. Örülök, hogy tetszett:)) és köszönöm

secretstar - Hmmm...

Micsoda krimiíró rejtezik benned, drágám :)
Ötletes, gratulálok !