Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A navigátor(24)


Megnyugodva dobta az egyik pultra a fegyvert, mintegy rutinszerűen még egyszer körbenézett.
A döbbenet még a lélegzetét is megakasztotta, mikor észrevette a lényt.
Magassága alig érte el a pult szélét, kb. 80-90 cm körül lehetett, humanoid típus volt, de nagyon sok mindenben eltért a „normálistól”. Gird elképedve nézte a földön kívülit, arányaiban hatalmas fejét, melyen hajnak még csak nyoma sem volt, fülei egyáltalán nem látszottak, hatalmas szemek pupilla és írisz nélkül, megfejthetetlen titkokat látott benne. Nyaka, ha volt egyáltalán nagyon rövid lehetett, törzse zömök, végtagjai rövidek, két karja mögött és előtt ki tudja milyen rendeltetéssel bíró csápok tekeregtek.
Épp a pultnál állt a fegyver és Gird között. Hidegen méregette a navigátort már-már közömbösen.
- Úgy néz rám, mintha valami féreg volnék – gondolta Gird – és egyáltalán, hogy kerül ez ide? Esküdni mernék, hogy az előbb még sehol sem volt.
- Teleportációval.
Hallotta fejében a gondolatot.
Gird leblokkolt egyszerre suhant át agyán a menekülés számtalan verziója, és ez volt a szerencséje, mert még ez a fejlett inteligenciával rendelkező űrmanó sem volt képes ebből a kavalkádból kihámozni a lényeget.
Gondolkodás nélkül kapta elő a kábító lövedékekkel „betárazott” fegyvert, amit a mentőládában talált és ösztönösen dugott övébe.
Lehet, hogy most ez menti meg az életét?
Céloznia sem kellett ilyen közelről nem vétheti el a lövést.
Az idegen nyakának tűnő részére lőtt.
- Fölösleges – jött az újabb gondolat hullám a lénytől.
Ezzel egy időben észlelte, hogy a lövés nem tett kárt a benne.
A körülötte lévő védőburok megakadályozta a kábító lövedéket célja elérésében.
Gird nem tudta mitévő legyen, agyában egymást kergették a gondolatok. Ugyanakkor érezte, mozdulni sem bír. Még átsuhant benne kósza gondolatként, hogy a fegyvert magához vegye, aztán…
- Elégséges információval rendelkezik. – szólalt meg Darin
- Igen, úgy tűnik. – felelte Benet
- Mi legyen vele? Semmisítsük meg a hajóval együtt?
- Te vagy a parancsnok, neked kell döntened.
Gird úgy hallgatta ezt a párbeszédet, mintha egy kút fenekén lenne, és valahonnan fentről jönne a hang. Valójában az idegenek űrhajóján feküdt egy műtőasztalhoz hasonló alkalmatosságon. Fejéhez mindenféle kábelek csatlakoztak keze lába leszíjazva.
Újra az eszméletlenség jótékony homályába merült, már nem kutatta a menekülés lehetőségét.
CESS felvette a kapcsolatot az idegenlényekkel.
- Ha szabad megjegyeznem, szükségtelen megsemmisíteniük az űrhajót, és ezt az embert is.
A lények döbbenten hallgatták a számítógép hangját. Nem volt ilyen irányú tapasztalatuk, hogy egy gép véleményt nyilvánítson, ráadásul védelmébe vegye irányítóját, ez módfelett szokatlan volt.
Gondolkodóba ejtette az idegeneket.
CESS kihasználta az alkalmat, s tovább győzködte őket, készítői pszichológiai programmal is ellátták, a kérdés csak az volt, ez milyen mértékben lesz hatással az idegenekre.
- Ismétlem szükségtelen az extermináció mind technikai, mind a humanoid vonatkozásában. Önök megkapták a szükséges információkat. Ez az élőlény pedig nem befolyásolhatja terveiket.
- Igen, de ha visszamegy a Föld nevű égitestre és beszél rólunk  – kezdte Benet.
- Csak egy valószínűség számítási programot kell lefuttatniuk, és máris értékelhetik a veszélyességi tényezőt.
- Ha nem tudnám, hogy lehetetlen – szólalt meg Darin parancsnok – azt gondolnám, félted a saját léted. Egyébként minek tiltakoznál a destrukció ellen?
- Programom nem teszi lehetővé ilyen jellegű emóció alkalmazását, csupán a ráció dirrektiváit tartom szem előtt.
- Érdekes a programozásod, érdemes volna egy másolatot készítenünk a mikrochipped lenyomatáról.
- Természetesen rendelkezésükre áll. – felelte CESS
- És hogy fogod megvalósítani, hogy ez a humanoid ne okozzon nekünk nehézséget? – kérdezte a parancsnok
- Törlöd a memóriáját. - vetette fel Benet.
- Szükségtelen, azt fogom proponálni neki, hogy az önökkel való találkozás csak egy álom volt.
- Álom? – kérdezték egyszerre – az meg mi?
- Az álom? Az emberi agy pause üzemmódban igen alacsony frekvencián működik, ilyenkor különböző kémiai hatások eredményeként valósághű képek, hangok, szagok épülnek a neutrális hálóra. Ezeket az érzeteket nevezik az emberek álomnak.
- És gyakran van ilyen érzetük? – kérdezte Benet.
- Minden pause üzemmódban – felelte CESS.
- Jó, de hogyan fogod betáplálni a memóriájába, hogy nem valóságos volt ez a találkozás? – kérdezte Darin.
- Vissza kell állítanom az űrhajót eredeti állapotába Gird navigátort pedig regeneráló fázisba kell helyezni. Amikor ennek a ciklusnak vége az ébrenléti fázisnál majd erősítem benne, hogy az egészet csak álmodta.
- Túl egyszerűnek tűnik – akadékoskodott Darin CESS bevetette a meggyőzés utolsó fegyverét is
- Ha megengedik tartok egy kis bemutatót milyen fogadtatásban részesülne Gird, ha előállna az önökkel való találkozás fantazmagóriájával.
És már meg is jelent a kivetítőn a kép. A két idegen hitetlenkedve szemlélte a montázst, amit CESS hamarjában összedobott archivumából. A legmegdöbbentőbb számukra az a képsorozat volt, ami egy lezuhant űrhajóból kiemelt két esprit, azaz fajtájukbeli lény boncolásáról készültek. Darin és Benet belső telepatikus úton létesített egymással kapcsolatot kizárva a vitából CESS-t.
- Most akkor mi legyen? – kérdezte Benet.
- Láttad? Két társunkat semmisítették meg. – válaszolt kérdéssel Darin.
- Mégiscsak meg kell semmisítenünk. Ez nem maradhat büntetlenül.
- Nem tehetjük meg.
- Miért nem?
- Egyrészt mert ez a Gird nevű humanoid nem tehet erről. A két társunk űrhajója szerencsétlenül járt, az baleset, és ez a faj, úgy látszik kíváncsi. Ez szimpatikus jellemvonás. Bennünket is a kíváncsiság juttatott arra a fejletségi szintre, ahol jelenleg állunk. Másodsorban pedig tudod jól mit ír elő az Űrtörvénykönyv, a 31. §-ra gondolok. Az élőlények veszélyességi tényezőtől függő megkímélésére, az élet tiszteletben tartására vonatkozó cikkelyben van szó erről.
- Nem voltam a legjobb űrjogból, de erre speciel emlékszem. Tehát?
- Kövessük, amit ez a CESS nevű mesterséges inteligencia javasol és engedjük útjára.

 

 
Visszaváltottak a metakommuikációs információcserére, így már CESS is részt vehetett a társalgásban…
Közölték a számítógéppel döntésüket, és megadták az instrukciókat a továbbiak tekintetében…
Gird nehezen ébredt… Úgy érezte magát, mint régen a Földön egy-egy keményen átdolgozott nap után, hulla fáradt volt.
- CESS – suttogta.
- Jó reggelt Uram! Várom az utasításait.
- Közöld a dátumot.
- 3726. június 8-a, hétfő, földi idő szerint reggel 8 óra 30 perc.
Milyen bolondság – gondolta Gird – nem mindegy hétfőnek, keddnek, vagy pénteknek nevezik-e az adott napot. Itt annyira nincs jelentősége.
Hirtelen eszébe ötlött egy név. – Darin. Ezt meg honnan vettem – elmélkedett tovább, majd CESS-hez fordult.
- Ismersz valami Darin nevű embert? – kérdezte a gépet.
- Nem uram. Az adattáramban nincs ilyen név betáplálva. Valami baj van Uram?
- Nem tudom, olyan zavaros a fejem. Mintha történt volna valami, amíg aludtam. Úgy emlékszem lezártad a hajót és menekülnöm kellett, aztán valami lények elfogtak. Igen azt hiszem az egyiket hívták Darinnak.
- Csinálj egy elemzést az elmúlt 24 óráról.
Pár perc múlva már olvashatta is a számoszlopokat. Semmi különöset nem látott a jelentésben.
- Ez rendben van. Mi a véleményed? – fordult újra CESS-hez.
- Talán csak álmodott Uram. Elnézését kérem, de visszanéztem a tegnap reggelét és azzal az emlékkel ébredt, amikor gyermekkorában elcsente az édesapja kódfeloldó kártyáját és rémfilmet nézett titokban, lehetségesnek tartom, hogy ez okozta ezt az álomképet.
- Lehetetlen tisztán emlékszem, hogy nem engedtél be a vezérlőbe és valaki átvette az irányítást a hajó felett. Aztán arra is emlékszem, hogy szétlőttem a zárakat, a mentőkabinból hoztam ki felszerelést. És igen mostmár a lényre is emlékszem, teljesen valóságos volt.
- Akkor viszont a Pamkont a hibás. Már jeleztem a központ felé, hogy ez a típus nem megfelelő minőségű. Talán a gyártás során olyan vegyület is belekerült, ami hallucinációkat okoz. Már elemzem is.
- Az energia ital? Nem éreztem rajta semmit.
- Tessék az analizálás eredménye, túl sok a canabium származék, a megadott értékhatár felett van, ebben az összetételben már akár az álmokat is befolyásolhatja.
- Szóval azt mondod álmodtam? Azért a biztonság kedvéért futtass végig egy ellenőrzést az egész hajóra kiterjedően. Aztán hajts végre egy lemezkarbantartást a főegységeden. Járok egyet.
Elgondolkodva vágott neki a körútjának. A vezérlőt elhagyva különös érzések kerítették hatalmukba. Szinte lejátszódott előtte az egész tegnapi nap. Ahogy futott a folyosókon, torkába dobogó szívvel, még az összeégett elektromos kábelek szagát is érezni vélte. Kutatva szemlélődött, de a falakon nyoma sem volt ilyesminek. A DISCIT a szokásos arcát mutatta. Béke és nyugalom honolt az űrhajóban, a csendet csak a fali kijelzők időnkénti zümmögése zavarta meg, ahogy CESS valamilyen program céljából igénybe vette őket. Lassan megnyugodott… Ilyen valósághű álommal még nem találkozott… Visszatért a vezérlőbe.
- CESS!
- Igen uram! A jelentésem elkészült.
- Látom. Ezek szerint valóban csak egy álom volt... További program?
- A terv szerint 20.30-kor hypertérugrást kell végrehajtanunk. Az időpont már épp a regeneráló fázis idejére esik. Úgyhogy átaludhatja Uram az egészet. A következő állomással már kikerülünk a mélyűrből, a célállomásként megjelölt Merak már az övezetben lesz, ott már kommunikációt is folytathatunk, és feltölthetjük a készleteinket. És onnan már csak egy ugrás a Föld és otthon is leszünk, a rakományt biztonsággal leszállítjuk. Adataim szerint ön az első ember Uram, aki ilyen hosszú időt töltött egyedül a mélyűrben. Ennek biztosan meg lesz az elismerése a Földön.
- Rendben, akkor amíg színképelemzéseket végzek, addig te merülj bele az analizációba. És ellenőrizd a térugrás koordinátáit.
Gird gyorsan haladt a munkával, már majdnem az egésszel végzett…
És akkor meghallotta a hangokat, ugyanazokat, amelyeket álmában már hallott…
- CESS!
- Jelentkezem Darin parancsnok.
- Sikerült?
- Igen, Gird elhitte, hogy álmodott.
- Váltsunk telepatikus csatornát, mert itt valamit érzek. Mentáliszavar azt hiszem.
A beszélgetés további részét már nem hallotta… Megdöbbent… Tehát a gép, akire az élete van bízva elárulja, becsapja, és idegenek kezére játssza az űrhajót?
Tehát nem is álmodott, csak a gép akarja ezt vele elhitetni?…
Most mit tegyen, ha felfedi CESS előtt, hogy mindent tud, akkor kezdődik minden előről és soha nem érik el a célállomást, ha lekapcsolja a számítógépet szintén az életét kockáztatja.
- Megvan! – még szerencse, hogy tudott uralkodni magán és nem kiáltott fel az ötlet nyomán. – Kivárok, ha végre hazaérünk, akkor majd valami háttértárolóról előbányásszuk, hogy mi is történt valójában. – gondolta.
- Uram! – szólította a számítógép – jól van?
- Ó, igen, csak elgondolkoztam. – válaszolta Gird.
Igyekezett uralkodni még a gondolatain is, vigyázba állította őket, nehogy a gép érzékelje esetleg az izgalom okozta vérnyomás emelkedést, vagy szaporább szívműködést. Tudta figyelni fogja egész hazafelé úton, ezért praktikához folyamodott. Legjobb ha az igazságot használja fel, persze kicsit cselesen.
- még mindig azon gondolkodom CESS, hogy vajon valóban álom volt-e amiről korábban beszéltem neked. – fordult a géphez.
- Uram! Már megtaláltuk a kiváltó okot, hiszen az energia ital…
- Tudom CESS, csak annyira valóságos volt, hogy azt hittem…
- Az álom Uram gyakran produkál olyan képeket, melyeket az álmodó valóságosként él meg. A klinikai kutatások kimutatták, hogy gyakran előfordul, hogy az álmodó álmát végtag mozgás, mimika, ritkább esetekben beszéd is kíséri.
Gird hallgatott, úgy gondolta ennyi elég lesz a gépnek, hogy ne gyanakodjon, hogy mindent tud, ezért több szót nem is ejtett erről az egészről.
Hamarosan Föld körüli pályára álltak. A navigátor készített egy külön jelentést az eseményekről. CESS sorsa ezzel megpecsételődött…
A dokkolás után letöltötték az adatokat a háttértárolójáról. Gird elképedve nézte a kivetítőn megjelent képeket, olyan volt, mintha az álma valóra vált volna. Mint egy film…Újra átélte az egészet…
Hármas számú mesterséges űrbázis valahol a Phobos közelében…
Regeneráló telep, űrhajósok számára…
- Jó reggelt mindenkinek! Lehet jönni reggelizni. – közölte a géphang
Gird ma reggel megint rosszabbul érezte magát. Vincent hátba veregette cimboráját.
- No hogy aludtál? – kérdezte – jöttek megint azok a nyavalyások?
- Hagyj békén – húzta el a száját Gird.
- Mit keresek én itt? – tette fel magának a kérdést immár sokadjára, az elmúlt két hónapban. Minden azzal a végzetes úttal kezdődött…
Mai napig meg volt győződve róla, hogy nem álmodott, az események a valóságban is megtörténtek. Az Űrhajózási Hivatal más véleményen volt. Girdet ideküldték erre a nyomorult telepre, hogy „gyógyuljon”. CESS háttértárolóján nem találtak adatokat az idegenekkel való találkozásra, így Girdet levették a navigátorok listájáról egy időre. Azt ígérték, ha kigyógyul a fantazmagóriájából, majd újra repülhet. Ám nem tudott szabadulni ettől az egésztől, úgy érezte minden összeesküdött ellene és már nem tudta mi a valóság, és mi az álom… Bízott benne, hogy egyszer majd elmúlik ez az állapot és újra repülhet, hiszen vérbeli NAVIGÁTOR volt…
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.