Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A navigátor


Későn ébredt. Kimerítette az előző nap izgalma. Elmosolyodott a gondolatra, amikor eszébe jutott, hogy miként lovalta bele magát a félelembe, ugyan úgy, mint gyermekkorában, ha egy rémfilmet megnézett. Persze titokban, míg szülei dolgoztak. Elcsente apja zsebéből a kódlapocskát, amivel a letiltott computert újra tudta indítani. Természetesen jobbára azokat a műsorokat nézte meg, amelyektől szülei eltiltották volna. A tegnapi nap persze más volt, de most már túl van rajta.
- CESS! – szólította meg a mindig éber fedélzeti számítógépet. - Jó reggelt!
Az egész hajót felügyelő központi számítógép azonnal válaszolt a megszólításra.
- Jó reggelt, uram! Várom az utasításait!
A reggel eléggé relatív fogalom a mélyűrben. Itt soha nem kel fel a nap, ezért az ember számára ki kellett alakítani egy mesterséges biológiai ciklust. Tizenkét órás regeneráló fázis és ugyanekkora időtartamú ébrenléti fázis. Most ez utóbbi vette kezdetét.
- Egyelőre reggelizem, majd utána bemegyek a vezérlőbe, és leteszteljük a meghajtórendszert.
- Várom, uram! - felelte készségesen a gép. Irenak valahogy mégsem tetszett ez a válasz. Furcsának érezte a CESS hangját, bár nyilvánvaló, hogy csak hallucinál. A CESS mindig ugyanazon a hangon beszél, ugyanazzal a jellegtelen hangsúllyal, ha nem is lassan, de legalábbis megfontoltan. Nem számít neki, hogy vészhelyzet van, vagy csak a napi rutin mondókáját darálja. Tervezői szándékosan programozták úgy, hogy ne tudjon más hangot generálni. Így személytelen a dolog, de egyúttal az állandóság biztonságot is sugall. Elismerte magában, hogy erre azért szükség van itt. Az örökös költséglefaragások miatt kell egyedül lennie a hajón. Akik ezt a döntést hozták, sohasem utaztak egyedül egy Omega osztályú teherszállítón.
Ízlett neki a reggeli, bár tudta , hogy az egész szintetikus. Ez a tojás nem látott tyúkot. Talán nem is baj. Egy barátja, aki járt a Gerest-3-on, állítólag evett igazi tojást, de ugyanazt az ízt érezte, mint a mesterséges rántottánál. Különben is, az eredeti tele van mindenféle gyanús vegyülettel, amik károsak a szervezetre. Kortyolt egyet a meleg energiaitalból, közben végiggondolta mai feladatait. Ahogy a CESSel már megbeszélte, leellenőrzi a meghajtórendszert. Nem lehetett nyugodt afelől, hogy a teszteléseket a perifériás számítógépek minden rendszerre elvégzik, hiszen a CESS egyszer már tévedett. Egy ilyen ellenőrzés, ha ember végzi, akkor eltart egy ideig. Ez majd leköti, és nem gondol butaságokra. Esetleg a vezérlőből elmegy a hajtóművekhez, és személyesen is meggyőződik róla, hogy minden rendben van-e. Az ebédszünetet és egy kis pihenést is beiktatva a programba, valószínűleg el fog telni az egész ébrenléti fázis. Elégedetten nyelte le az utolsó falatokat.
A vezérlőterem képernyői megnyugtatóan mozdulatlanok voltak. Elvileg CESS tökéletesen ellenőriz minden rendszert. Ő azonban érezte, hogy valami mégsincs rendjén. Bár a gép nem érzékeli, itt mégis van valami, ami nem hagyja nyugodni. Mi lehet az, amit egy mesterséges intelligencia nem tud kiszűrni a töménytelen információáradatból, ugyanakkor ő, egy ember, mégis érez valamiféle rezdülést a tökéletes biztonság bágyasztó nyugalmat árasztó tengerén? Talán mégiscsak képzelődik, és nincs semmi probléma. Bár egy üzemzavar - bármilyen valószínűtlen is - azért előfordulhat. Kétségtelenül furcsa ez egy Omega osztályú hajón, hiszen ilyen még soha sem fordult elő, pedig már két éve gyártják ezeket a teherszállítókat. CESS is csalódottságát fejezte ki az eset miatt. Ire a jellegtelen beszéd mögül is kiérezte a gép szintetikus fájdalmát. Meg tudta érteni, hiszen tévedni emberi dolog, és ha ezt mégis egy csaknem tökéletes computer teszi, akkor az nyilván önbizalomvesztéssel jár. Persze ezek humán fogalmak, de körülbelül ilyesmi lehet a gépagy számára néhány információ figyelmen kívül hagyása, amik a perifériás számítógépektől futnak be. Különös az eset azért is, mert nem lényegtelen adat volt az, amit a computer nagyvonalúan kihagyott a számításaiból, hanem egy hibaüzenet. Pontosabban egy meghibásodás előrejelzése. A reaktort felügyelő számítógép nagy valószínűséggel bekövetkező hibát jelzett CESSnek a regenerációs fázis közepén. A gép erre hivatkozott, amikor az eset után kérdőre lett vonva az ébresztés elmulasztása miatt. Pedig ez teljesen szabályellenes, ezt tudja CESS is. Elképzelhetetlennek tartotta a gép szándékos hazugságát, annál is inkább, mivel ez a meghibásodás – hajója - a DISCIT teherszállító megsemmisülését okozta volna, és ezzel a központi számítógép memóriaegységei is radioaktív pernyeként szaporítanák a világűr meglehetősen alacsony anyagsűrűségét. Ez az okfejtés sem oszlatta el kételyeit, hiszen itt csak ketten tévedhetnek. CESS, aki elismeri hogy hibázott, de a szándékosság nála kizárható. A másik, aki elronthat valamit, az a navigátor, vagyis saját maga. A hiba keletkezésekor azonban aludt a kabinjában, tehát saját magát is kizárhatja a gyanúsítottak szűk köréből. Ekkor jött rá, hogy van még legalább három lehetséges magyarázat. Az egyik szerint CESSnek szerelmi bánata van, és ezért úgy döntött, hogy véget vet életének, és saját magával együtt felrobbantja a hajót. A második lehetőség, hogy ő - Gird Beshova - első osztályú navigátor a pihenési ciklus alatt alvajárással tölti az idejét, és ezen önkívületi állapotában meghibásodást idézett elő. CESS pedig azért keveredett ellentmondásba, mert diszkréten akarja kezelni az ügyet. A harmadik variáció azonban a legvalószínűbb, amely szerint minden eddigi elképzelése hibás. Dühösen a vezérlőpultra csapott.
- A fenébe! Teljesen bediliztem!
A központi számítógép szakította félbe indulatos önbírálatát.
- Uram, közölnöm kell valamit a meghajtóval kapcsolatban.
Felkapta a fejét. Mereven maga elé nézett, mintha a gép szemébe nézett volna.
- Mit mondasz? - kérdezte, pedig jól hallott minden előzőleg elhangzott szót.
- Sajnálom uram, de ismét meghibásodást észlelek a reaktornál.
Gird felhúzta a szemöldökét, és csodálkozva körbe nézett a teremben.
- Mondd, kihez beszélsz most?
A gép válaszában nem érződött értetlenség, újra a türelmes szolgálatkészség hangján szólalt meg.
- Önhöz intézem a jelentéseimet, uram. Mint mindig.
Gird szemei résnyire szűkültek a felismeréstől. Minden megvilágosodott előtte. Hogy ez eddig nem szúrt neki szemet! Pontosabban fület. CESS ébredés óta következetesen uramnak szólította. Az alapprogramozás szerint a központi számítógép mindig a keresztnevén szólítja az aktuális navigátort. Ez egy pozitív pszichológiai protokol. A mai ébrenléti fázis kezdetéig működött is a dolog.
Valaki más is van a hajón.
Lerohant a főzsiliphez. Itt voltak a fegyverek. Biztonsági okokból a fedélzeten nem voltak használhatóak, de úgy érezte, hogy most eltekinthet a szabályzat szigorú betartásától. Odaért a fegyverszekrény páncélajtajához.
- CESS, nyisd ki az SW-001-es ajtót!
- Kérem az azonosító kódot, uram.
- Beshova, Gird, I.osztályú navigátor, kód: TZ 8723!
- A kód érvénytelen. Még kétszer próbálkozhat.
- Hogy érted azt, hogy a kód érvénytelen?
- Sajnálom uram, de nem szerepel a nyilvántartásomban a TZ 8723-as kód.
Hitetlenkedve dőlt a falhoz. A behatoló ezek szerint a legmélyebb memóriához is hozzáfér, és kitörölte a személyes kódját. Ez rövidesen odavezet, hogy semmit sem fog tudni majd működésbe hozni, amit a behatoló nem akar.
- CESS, azonosító nélkül mire van jogosultságom?
- Közlekedhet a hajón bárhol, persze néhány helyiséget letilthatnak az ön számára, uram.
- CESS, te tudod, hogy egy idegen van a DISCIT-en. Segítenél nekem elkapni? Segítened kell!
- Attól tartok uram, hogy nem áll módomban segíteni önnek. Magasabb belépési kóddal rendelkezőnek kell engedelmeskednem. Ha létezne is az ön által megadott azonosító, akkor sem működhetnék együtt önnel. Magasabb belépési szintű személy vette át az irányítást.
- CESS, nincs nálam magasabb belépési szintű személy a hajón! Csak egy potyautas hozzáfért a memóriádhoz. Most felmegyek a vezérlőbe, és tisztázunk mindent! - jelentette ki a navigátor határozottan, bár lelke mélyén sejtette, hogy a dolog azért nem lesz ilyen egyszerű.
Az étkezde felé ment vissza. Szüksége lehet valami fegyverre, de csak egy rövid pengéjű kést talált. Zsebre tette, de nem is akart arra az esetre gondolni, hogy a behatoló nemcsak lezárta a fegyverszekrényt, hanem magához vette annak tartalmát is. Esetleg már eleve fegyverrel érkezett a DISCIT-re. Ez nagyon is valószínű, ha logikusan végigzongorázza a lehetőségeket.
Ott állt a vezérlő előtt. Zárva volt. Rossz előérzete támadt.
- Computer, miért van zárva a vezérlő? Nyisd ki azonnal!
A gép válasza igazolta előzetes félelmeit.
- Idegen behatoló nem léphet a vezérlőbe. Azonosítsa magát!
Kővé dermedve meredt CESS folyosói hangmoduljára. Ez csak egy rossz álom lehet, és mindjárt felébred. A gép azonban nem hagyott kétséget szándékait illetően.
- Ön jogosulatlanul tartózkodik a fedélzeten, nem léphet a vezérlőbe. Azonosítsa magát!
Néhány pillanatig tétován állt, mint egy gyermek, akit leszidtak rosszaságáért, és most nem tudja, hogy elmehet-e már, vagy még el kell viselnie néhány kioktató szót. Gondolatai eszeveszett gyorsasággal kavarogtak, s lassan érezte már, hogy valami épkézláb elképzelés van megszületőben a fejében. Nyugalmat erőszakolt magára. Időre van szüksége a válság megoldására irányuló ötletei rendszerezéséhez. Ehhez egy nyugodt helyet kell találnia, ahol még a központi számítógép sem találja meg, és felkészülhet a hajó irányításának visszaszerzésére. Ha ez egyáltalán lehetséges. Egyet biztosan tudott: nem adhatja fel. A behatoló már végezhetett volna vele, de eddig nem tett erre kísérletet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy később sem fog próbálkozni. Csak egyetlen szint van, ahol elrejtőzhet. A DISCIT eltérítője is csak itt bújhatott meg indulás előtt. De sajnos ő már a vezérlőben van. Elindult a raktér felé.
Félúton járt, amikor a világítás kikapcsolt. A vészlámpák kékes fényei azonnal aktiválódtak. Várt néhány percet mozdulatlanul, míg szeme hozzászokott a félhomályhoz. Ez tulajdonképpen még jól is jön neki. A sötét őt is elrejti, s így nem lesz olyan érzése, hogy állandóan figyelik. Néhány lépés után el kellett azonban ismernie, hogy a dolog így sokkal kísértetiesebb. Többször vélt lépéseket hallani, és mintha valaki el is libbent volna előtte. Azon kapta magát, hogy a kis konyhakést markolja, de olyan erővel, hogy már sajog a keze. Megállt, s fújt egy nagyot. Ez így mégsem lesz jó, kell szereznie egy lámpát. Vajon hol lehet itt egy lámpa? Eddig sohasem volt szüksége ilyesmire. Hordozható lámpát a hajón csak vészhelyzetben kellene esetleg használni. Vészhelyzet, vészhelyzet. Megvan! -kiáltott fel magában. A mentőkabinok. Hogy ez eddig nem jutott eszébe! Elmenni ugyan nem tud vele - ahhoz túlságosan messze van minden lakott területtől -, de a készletnek, s amit benne talál, jó hasznát veheti. Ez az ötlet egy kis reményt adott neki.
A DISCIT-en több helyen is beépítettek mentőkabint. Minden szinthez tartozott négy kilövő, körben a fedélzeten egymástól egyenletes távolságra. Az Omega osztályú hajók személyzete normális körülmények között egy fő, ezért a mentőegységek is csak egy személyt tudtak befogadni. Szűkek voltak, és csak a legalapvetőbb igényeknek feleltek meg. A kilövéskor bekapcsolódó számítógépük igyekezett a gép hatósugarán belül lakott vagy lakható rendszert keresni. A naprendszer belső felében ez nem lehetett probléma, de itt a külső övezetben a kapszula üzemanyagkészlete erősen korlátozta a lehetőségeket, gyakran a nulla valószínűségig. A mentőegység tartalmazott egy szkafandert arra az esetre, ha a gép mégsem olyan helyen landolna, ami egy ember számára ideális lenne. Ezenkívül egy ládát, amiben némi élelem, víz, gyógyszerek, adó-vevő, és egy önvédelmi célokat szolgáló pisztoly is rendelkezésére állt a szerencsétlenül járt navigátoroknak.
A hajó végén, a raktáraknál lévő kapszulát választotta magának. CESS esetleges meghibásodására gondolva – a mérnökök – úgy tervezték a hajó ezen részét, hogy itt minden mechanikusan működik. Felnyitotta az ajtót, s remélte, hogy nem éri csalódás. Minden sértetlen volt. Felkapta az űrruhát és a ládát, majd kilépett a folyosóra. Megtorpant, hirtelen eszébe jutott, hogy a mentőkabin kilövésével talán nyerhetne egy kis időt. Persze csak ha elhiszi a behatoló, hogy egy képzett navigátor a biztos halált választva katapultál a galaxis peremén. Gyorsan döntött. Lerakta a folyosóra a ládát és az űrruhát. Visszalépett a kapszulába, és aktiválta a fedélzeti számítógépet. A hosszú álmából felébredő szerkezet műszerfala életre kelt. A gépagy gyors teszteket futtatott végig rendszerein, és a hibátlan működést – a monitoron - egymás után sorjázó ikonok jelezték. Gird a menürendszerből a késleltetett kilövést választotta. Két percre tolta el a mentőkabin hajtóműveinek aktiválódását. Ezután kívülről, a folyosóról zárta le a kapszula ajtaját. Újra magához vette a felszerelést, és folytatta útját a raktér felé.
Nem tudhatta, hogy CESS miként reagál a mentőegység kilövésére, de bízott benne, hogy a behatoló elhiszi a katapultálást. A kapszula hajtóművei által keltett rezgések akkor haltak el, mikor a raktér hatalmas ajtajához ért. Lerakta a ládát és az űrruhát, majd a lámpa szűk fénykévéjével a bejáratot kezelő konzolt kereste. Az ott volt, ahol lennie kellett, de kézi lámpával tájékozódni az űrhajón egy új dimenzió megismerésével ért fel számára. Mielőtt megérintette volna a ,,nyitás" feliratú szenzort, elővette a ládából a pisztolyt. A kis sugárfegyver teljesítménye alapállapotra volt állítva, vagyis egy hetven kilós embert vagy bármely más ilyen súlyú élő szervezetet különösebb maradandó károsodás nélkül elkábít, legalább egy órára. A szenzor megérintésére a raktér ajtaja azonnal kitárult, és fények gyulladtak a mennyezeten, segítendő a tájékozódást. A pisztolyt előre szegezve belépett a hatalmas térbe, ami gúlákba helyezett moratit bálákkal volt telezsúfolva. A belső oldalon lévő szenzorhoz lépett, majd lekapcsolta a raktér világítását, ami az ajtó nyitására automatikusan aktiválódott. CESS persze érzékelte ezt a rövid működési periódust is. De a navigátor bízott benne, hogy erről nem tájékoztatta a behatolót. Talán amaz elkönyvelte, hogy ő már nincs a fedélzeten.
Kilépett a folyosóra, és a fegyverrel szétlőtte a raktér külső mechanikus nyitószerkezetét, majd az elektromos konzolt is. Visszament a raktérbe, és a belső kézi zárat használva lereteszelte az ajtót. Most már csak ő nyithatja ki, belülről.
Leült az egyik gúla tövébe, és fáradtan térdére hajtotta fejét. Végiggondolta magában a tervet, amit útközben ide felé eszelt ki a hajó visszaszerzésére. Először is készítenie kell egy elektronikus kulcsot, amivel a vezérlőt kinyithatja a központi számítógép hozzájárulása nélkül. Ezután elhagyja rejtekhelyét, és néhány kábel elvágásával próbál minél nagyobb zavart előidézni a DISCIT működésében. Persze csak olyan hibákat okoz, amit azután helyre tud állítani. A sorozatos hibák megzavarják CESSt. S amíg az a sebeit nyalogatja, addig ő az elektronikus kulcs segítségével behatol a vezérlőbe, és ha kell, végez a behatolóval. Kitűnő elképzelés, de csak akkor fog beválni, ha az akció alatt a behatoló karba tett kézzel üldögél. Ez tervének gyenge pontja, de nincs más lehetősége.
Elhatározta, hogy körülnéz a raktérben. Biztosan talál valamit, amiből elkészítheti az elektronikus kulcsot. A kézi lámpával világítva elindult a helyiség oldalfala mentén. Kell lennie valahol a bal oldalon egy szerszámokkal felszerelt kis méretű karbantartó kamrának. Ő ugyan soha nem járt ott - hiszen a rakodáskor nem volt jelen, azt mindig az űrdokk technikusai végezték -, de a DISCIT tervrajza a fejében volt. Emlékezett rá, hogy itt kell lennie valahol. A rakomány rögzítésére szolgáló berendezések kisebb javításait lehet ott elvégezni. De egy kis ügyeskedéssel akármi készíthető. A lámpa fénycsóvája megakadt a ,,műhely" feliratú ajtón. Belépve rögtön megcsapta orrát a szintetikus hidraulika olaj jellegzetes szaga. Körbefordította a lámpát. A falat mindenféle szerszámok borították, alattuk munkaasztal állt. Gird elégedetten elmosolyodott.
Nagy lendülettel látott neki a munkának. Kiszerelte a raktér ki- és berakodáshoz használt óriási zsilipkamrájának működtető elektronikáját. A műhelyben lévő teszter gép segítségével átprogramozta. Forrasztott rá egy univerzális csatlakozó kimenetet. Elvileg ezzel néhány másodperc alatt ki kell tudnia nyitni a hajó bármelyik lezárt ajtaját. Kivéve akkor, ha CESS folyamatosan újragenerálja a kódokat. Ez az óvatosság egy kereskedelmi szállító hajón azonban túlzás. A tervezők biztosan nem programoztak ilyesmit a computerbe. Az is igaz azonban, hogy a rendszer önfejlesztő. Nem elképzelhetetlen, hogy magától rájön a kódok dinamikus készítésének hasznosságára. Ő mégis arra gondolt jobb, ha nem abból indul ki, hogy CESS minden emberi lépésre tudja a megfelelő választ, hisz abban az esetben nincs értelme a harcnak. Csak akkor van esélye a géppel szemben, ha bízik abban, hogy az emberi agy még mindig többre képes, mint a mesterséges intelligencia.
Az eszköz tehát készen van. Most jön a dolog nehezebbik része. A kulcsot csak élesben próbálhatja ki, mégpedig a vezérlő ajtajánál. Működnie kell, szuggerálta magába a gondolatot. Zsebébe süllyesztette a kulcsot, majd kézi erővel kinyitotta a raktér bejáratát. A folyosón még mindig csak a vészvilágítás üzemelt. Bal kezében a lámpával, a jobban a pisztollyal elindult a vezérlő irányába. Arra felé, amerről másfél órával ezelőtt a raktérhez érkezett.
A folyosón haladva találomra kiválasztott egyet a falakon néhány méterenként elhelyezkedő szervizpanelek közül. Lepattintotta róla a fedőlemezt, majd hátrált néhány lépést, és a fegyverrel a kuszán kavargó vezetékek közé tüzelt. Szikraeső csapott fel a lövés nyomán. Vörös fények gyulladtak ki a folyosón, majd megszólalt CESS.
- Figyelem! Elektromos tűz a második szint D szektorában! Figyelem! Megkezdem a tűz oltását!
Gird futásnak eredt. A következő szinten is megrongálta a vezetékeket. Ennek hatására már több helyen másodlagos kisülések keletkeztek. Amerre csak elhaladt, füst szivárgott a szervizpanelok alól. Már a hajó nagy részén villogtak a vészjelző lámpák. A központi számítógép alig győzte sorolni a hibajelentéseket.
- Figyelem! Elektromos tűz az első szint D szektorában, a második szint B és C szektorában, a harmadik szint D és B szektorában! Oltás folyamatban! Szükségessé vált a hajó teljes légtelenítése!
A navigátor megtorpant. CESS megismételte az utolsó mondatot.
- Szükségessé vált a hajó teljes légtelenítése!
A zavarkeltés túlságosan jól sikerült. A tűz elfojtásához már nem elég az elektromos hálózat egyes részeinek kiiktatása. Légüres teret kell előidéznie a számítógépnek ahhoz, hogy a lángokat sikeresen megfékezze. Gird tudta, hogy a DISCIT kizsilipelése néhány másodperc alatt lezajlik. A teljes légtelenítés alól - biztonsági okokból - csak a vezérlő mentesül. Az is csak akkor, ha ott nincs tűz. A szkafandert a raktérben hagyta. Nem gondolta, hogy szükség lehet rá. Onnan pedig túl messze került, nem érne vissza időben. Most már mindenképpen be kell jutnia a vezérlőbe, ha nem akar megfulladni.
- Figyelem! Elektromos tűz minden szint összes szektorában! Légtelenítés negyven másodperc múlva megkezdődik! - jelentette be CESS szokásosan közömbös hangján. A hajót csípős szagú füst töltötte meg. Ez egyszer kéknek, másszor pirosnak látszott, attól függően, hogy a tartalék világítás vagy a vészvillogók fényei érvényesültek jobban. CESS gépagyában megindult a visszaszámlálás.
A navigátor őrült vágtában rohant a főfolyosón. Mindenképpen be kell jutnia a vezérlőbe, különben a fedélzeti számítógép gondoskodik róla, hogy hamar kifogyjon a szuszból. Szerencsére a behatoló nem tudja felgyorsítani a folyamatot, így maradt vagy harminc másodperce a kizsilipelésig. Ennyi idő elég kell hogy legyen, hacsak az a személy, aki a vezérlőben van, nem tud még valamit előhúzni a tarsolyából. Egy utolsó trükköt, egy végső halálos fegyvert. Valamit, amire ő már nem válaszolhat, s talán már megérteni sem tudja. CESS egykedvűen befejezi a visszaszámlálást, sakk. A nagynyomású szivattyúk néhány pillanat alatt kiszippantják a levegőt a hajó legrejtettebb zugából is, matt. Utálta a sakkot, mindig veszített.
Kevésen múlt, hogy majd elfutott a vezérlő előtt, alig tudta magát lefékezni. Zihálva tépte fel az ajtó kontrollpanelját. Vezetékek tucatjai tekeregtek a dobozban, de rögtön megtalálta a megfelelőt. Legalábbis nagyon remélte , hogy az az, amit kiválasztott. Rákapcsolta a ,,kulcsot". Egy pillanatig arra gondolt, számol háromig, mielőtt kinyitja a bejáratot, de hallani vélte a néma visszaszámlálását is, amint éppen az is háromnál jár. Ledobta a lámpát a földre. Bent úgyis világos lesz. Működésbe hozta a kulcsot, az ajtó felpattant. Fegyverét maga elé emelve ugrott a terembe, majd rögtön utána bal kezével az ajtózáró szenzorra csapott. A fegyver csöve végigpásztázta a vezérlőt, célpontot keresve. Mögötte becsukódott a bejárat, és a DISCIT légtelenítése megkezdődött. Gird ebből nem vett észre semmit, görcsösen markolta a pisztolyt. Ujja a kioldó billentyűn feszült, hogy zárja az áramkört, és a fegyver útjára küldje halálos terhét, elpusztítva mindent, ami annak az útjába kerül.
Erre azonban nem került sor, mert a vezérlő üres volt.

 

 Egy oldal ízelítőül a képregényből:

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.