Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


szerkesztés alatt...

Könyvek... könyvek... könyvek... több ezer kötetes könyvtárunk van, mely az egyesítés előtt külön-külön is ezres nagyságrendű volt, s három évünk alatt csak gyarapodott... Felbecsülhetetlen értéket képvisel számunkra a KÖNYV... Ezen az oldalon lesz könyvismertető, személyes élmények alapján. Barátok eddig megjelent könyveiből ízelítő. Ritkaságok... Büszkeségek... és mindazon gondolatok helyet kapnak itt, amelyek bennem a könyvek kapcsán felmerülnek...

Itt bizony kénytelen leszek kerülni a kronológiát, remélem ettől nem lesz kusza és el lehet majd a könyvrengetegben igazodni.

Elsőként álljon itt a legfrissebb büszkeségem, ma (2008.05.06) kaptam postán... Pethes Mária ötödik verses kötetét vehettem kézbe, természetesen dedikálva - ami még különlegesebbé teszi számomra - címe Barbizoni elégiák. Mari barátnőmről írtam már a linkek között is. Nagy kár, hogy a honlapja még mindig nem elérhető, de, aki igazán keresi őt az megtalálja. Ahhoz persze mélyebb barátság kell, de mivel én is a versein keresztül ismertem meg ezt a csodálatos teremtést, így azt hiszem ez bárki számára elérhető. Nos ő az, aki benne van mindenben, a fában, a fűben - mint az orvosság, a madarak dalában, a friss tavaszi szellőben, és ezt a komplexumot nevezem én csodának. Úgy fogalmazott ma nekem a telefonban, amikor megköszöntem a csodálatos ajándékot, hogy ő cet, s mintahogy e csodás hal kiszűri a tengervizéből a planktonokat, úgy szűri ő ki lelkével a világot. Amikor Mari verseket olvasok mindig rácsodálkozom a világra, melynek egy-egy szeletjét nyújtja az adott versben, mert olyan alapvető igazságokat olyan formában tár fel, amilyenben soha nem hallhattuk, s mégis végig tudtuk, ott volt az orrunk előtt. A könyv mindjárt a borítójával megfogott, Mari csalhatatlan ízélését tükrözi, hogy Szigeti Szabó János festményét választotta borítóul. Mivel szoros levelezésben állunk láttam már a képet és már akkor is magával ragadott, de így ebben a formában még inkább elbűvölt. Igen a bűvölet a legkifejezőbb arra, amit éreztem a könyv kézbevételekor. Tudom most sokáig fogom ízlelgetni, amíg minden cseppjét kiélvezem. S amíg az "Afrikai passzát"-tól eljutok a "Barbizoni elégiák"-ig, közben érintve Frida Kalohért, Anyajeggyé simulok, Száz halálon át, Megbocsátás menedéke, Eukarisztia, Hárfára és szitárra hangszerelt létezés, Baalbeki látlat, Lényegbevágó töredékek, Hozzád megyek - Csingiz Ajtmatovnak, Agárdi rózsakert, Emberszabású csillagképek, Idő szárnya, vagy a Valahol Közép-Kelet-Európában. Csak  néhány címet említve az ötvenkét versből, no és a Volna Édenkert, mely a borító hátoldalán őrzi a csodás költeményeket ötvenharmadikként. Beszéljenek a versek, néhány idézet a kötetből...

„Tisztítótűzben élek, itt a földön, ha egyáltalán
igaz, hogy létezem. Könnyek helyett
szememből viasz hull. Mindennap vétkezem.
Poklok-poklát járom, Uram.”
 
„Baromként hajtottam igába fejem, a
gyalázatot is eltűrtem, csak ne maradjak
egyedül… Aztán látod, amitől legjobban
féltem, leginkább azt adtad meg Uram,
de túléltem, s mint eszelős, láncaimat
letéptem. Könyörülettel fogadd:
felajánlom néhai rabságomat,
csak Ő legyen minduntalan szabad.”
 
Részletek az Eukarisztia – Felajánlás című versből
  
„Combjaim Viktória-jelébe már nem fogadlak
Faluszélen sárba dőlt kereszt tövében
százszorszép villantja piranha-fogsorát
Kezembe zártad utolsó csókod
és szellemképes álmaidat
Ujjaim ketrece kinyílt
Nem volt ott semmi
csak négy körmöm vésett félholdjai”
 
Részlet a Gordonkára hangszerelt tagadások című versből
 
„Tegnap azt mondtad
már nem vagyok árva
ezért többé nem kódoroghatok
egyedül advent violaszín ege alatt
hártyajégtől hályogos szemű tócsák között”
 
„Szélvihart kavarnak megrebbenő szárnyaink
És már nem félünk semmitől mert minket
kútmélysötétben mint a megadás tiszta zászlaja
oltalmaz Anyáink nevével bearanyozott
két patyolat fehér márványtábla”
 
Részletek az Emberszabású csillagképek című versből
 
"használaton kívüli telefonfülkét térít
alacsony Föld körüli pályára
a tehetetlenségi erő
letépett kagylójában még hallózik
egy hajléktalan cefreszagú álma
szombat óta nélkülözöd magad
mert ott maradtál egy forró ölelésben
és egyre távolodsz attól a helytől
ahová állandóan érkezni szeretnél
az öt húszas vonaton rád lehel
a kupé odvas szája
hajad illatát becsukhatatlan ajtajú
huzat fosztogatja
sűrű konfetti-hó sikálja
tisztaszoba-szagúra a levegőt
Titanic-ként hasítod a hétköznap-tengert
jégtáblái feltornyosulnak eléd
előre tudod végzeted
azt viszont még csak nem is sejted
melyik település loholt hátrafelé
az optikai csalódásban
nem közeledik
folyton messzebb kerül
a tolerancia nulladik kilométerköve
de már nyugodt vagy
mert olvadásig vastag hólepel
őrzi elveszett gyűrűk és kulcsok
között az emberi beszédet”
 

Részlet az Időkiesés című versből

Aki kedvet kapott az ízelítő alapján az küldjön egy mélt ironkatee@gmail.com erre a címre és megadom a Pethes Mária elérhetőségét, mivel a könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható. A magyar könyvkiadás szégyenfoltja, hogy a művészet ma nem lehet mindenkié.

Mivel az eddig olvasottakban sem tudok és nem is akarok semmiféle kronológiát, vagy bármilyen más elveket érvényesíteni, így most egy másik kedves barátom könyveiről néhány szó. Áldott István. Róla már esett szó az oldalon, hisz közös művünk a Navigátor, melynek képregényváltozatából is tettem fel részleteket. István két könyvvel van már a "piacon" sokszor esett már szó köztünk a könyvkiadás sanyarú sorsáról. Első kötete a Holtvágány egy magyar tanárnő – Krammer Dóra – hihetetlen kalandjai Ausztriától, Németországon át, egészen Brazíliáig. Az események középpontjában egy 1945 végén – a németek által – elrejtett arany szállítmány áll. A történet érdekessége, hogy leginkább képtelennek tetsző elemei valósak. István ezen műve Stewen Blessed írói álnéven jelent meg.

Részlet a regényből: 

"A motor járása akadozni kezdett.
- Ó nem! - rimánkodtam. - Nem lehet, hogy ilyen hamar!
Az autó nem hallgatta meg könyörgésemet. Rándult néhányat, amikor az utolsó néhány csepp üzemanyag is leszaladt a torkán, majd végleg elnémult. Egy percig csendben néztük az előttünk kanyargó utat, majd az őrnagy törte fel a tehetetlenség süket falát. Hangjából már nem sugárzott a feszültség. A halál közeledtét érző nagyon idős vagy beteg emberek beszélnek ilyen szelíden és világosan.
- Krammer kisasszony! Egyedül kell tovább mennie. Ezen az úton előbb-utóbb eljut valami civilizált helyre.
- De hát hogyan képzeli ezt? Ez teljes képtelenség! Én itt elveszett ember vagyok, egyébként sem hagynám itt magát!
- Törött lábbal egyetlen lépést sem tudok tenni, és maga sem tud elcipelni. Tehát az egyetlen lehetséges megoldás, ha én itt maradok, és feltartóztatom üldözőinket. Addig időt nyerhet, és talán megmenekül.
Üvegesedő szemekkel néztem Tonyra.
- Értse meg! Így nem tudok elmenni! Találjon ki valami mást! - könyörögtem. Az eszemmel felfogtam, hogy nincs választási lehetőségünk, mégis bénultan ültem és tehetetlenül markoltam a kormányt.
- Talán igaza van! - mondtam. Hirtelen ötlettől vezérelve kiugrottam a Hummerből. - Lehet, hogy tényleg van itt a közelben néhány elrejtett benzines kanna! Megkeresem!
Őrült módjára rohangászni kezdtem a környező fák és bokrok között. Feltúrtam az avart is, rejtekhely után kutatva. Közben az őrnagy megfordult az ülésen, bal lábára támaszkodva célzó pozíciót vett fel a mögöttünk hagyott terület irányába. Egy darabig hagyta, hogy eszelősen keresgéljek, azután türelmét vesztve rám kiáltott.
- Azonnal induljon el ezen az úton! Csak a saját idejét vesztegeti ezzel a fölösleges lelkizéssel!
Megszeppenve néztem a szemébe. - Nem tartozik nekem semmivel. - mondta már megenyhülve. - Látom a combja már rendbe jött. - konstatálta állapotjavulásomat, amit magam is ekkor vettem észre. Nyilván ez a néhány óra pihenő jót tett neki."

A másik megjelent műve a Carnivora, itt a Steven Blessed nevet használta és magánkiadásban látott napvilágot. A tartalomból: A biológiában használatos állattani besorolás szerint az emlősök osztályába tartozik a ragadozók rendje, latinul Carnivora. Ez a lexikonból kiragadott sor a regény elolvasását követően értelmet nyer. „Dédapám nemzetközileg elismert Afrika-kutató, vadász volt. Nagyon idős korában még én is találkozhattam vele. Ekkor osztotta meg velem számtalan vadászkalandjának élményeit. Ő mesélt nekem arról, hogy a sebzett vadnál nincs veszélyesebb. A regényben lezajló események egy része – másokkal, máshol – ténylegesen megtörtént. A valóság mindig elképesztőbb, mint a legvadabb írói fantázia.” István könyvéhez hozzájutni a honlapján keresztül lehet, ezen a címen: http://www.aldottistvan.hu/

Egy újabb barát nemrégiben megjelent könyve...

Sárhelyi Erikát, vagyis inkább Netelkát sokan ismerik - netes berkekben inkább az utóbbi néven - nagy megtiszteltetés számomra, hogy dedikált könyvét kincseim között tudhatom. A kötet címe Adj jelet - alcíme versek három hangra. Sárhelyi Erika mellett megismerkedhetünk Savanya István és Székely-Nagy Gábor kiváló költeményeivel is. Személyes és netes ismeretségem csak Netivel van, őt viszont mivel versein keresztül kezdődött barátságunk azt mondhatom igen jól ismerem. Valahol írtam már az ilyen kapcsolatok jellegéről, mintahogy arról is, hogy az író/költő egy kicsit - de inkább nagyon - "beleteszi" magát a műveibe, én leginkább gyermekeinknek titulálom alkotásainkat, mintahogy azok is, valójában lelkünk egy-egy kis szilánkja az adott érzés kivetülése, megélése jelenik meg az írásművekben. Ebben a tekintetben Netit egyetlen szóval az angyal fogalmához tudom hasonlítani. Verseit olyan szinten átfűti a szeretet, hogy aki olvassa őt felkapja a fejét és rácsodálkozik a dologra: hm... így is lehet? Lehet. Sőt, csak így lehet, így kell... Netelka megfoghatatlan varázslattal bír, a szavak mágikus erejének művelője. Verseiből elénk tárul egy csodálatos világ. Beszéljenek helyettem verseiből vett idézetek...

„Kielemezlek, mint a mondatot,
hiszen alanyi jogom, hogy így tegyek.
Nézem, hogy járják táncukat konok-
szép homlokodon a gondolatjelek.
 
Akár az állítmány, ha kimarad,
vagy egy csonka, torz birtokos szerkezet,
az lennék nélküled – vagy mint szavak,
ha rájuk hullnak zárójel-ketrecek.
 
S te sem lehetsz, csak hiányos, árva,
esetlen félmondat, hogyha nem vagyok.
Ez a szerelem grammatikája –
magában a legszebb szó is csak dadog.”
 
/A szerelem grammatikája/
 
 
„Ha e világot egy nap elhagyod,
s kis szobád falán zokog a gyertyaláng,
nem értik majd, ajkad mért’ mosolyog,
s mért’ simult ki arcodon a régi ránc.
Kisírt szemmel nézik majd a testet,
mi te voltál. S lám, mintha most is élnél.
Átjár a rád zuhanó szeretet…
valaki sírva bocsánatot remél.
Nem látja senki, s te sem tudod már:
könnyebb lettél, épp huszonegy grammal.
Meglopott Téged a tolvaj halál –
s kifosztottan ér a szőke hajnal.
 
Bármi’ nehéz is neked az élet,
csak huszonegy gramm benne a lélek.”
 
/Huszonegy gramm/
 
„Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.”
 
/Félúton/
 
„Van, kinek tenyere ég felé néz,
de két szemét felvetni nem meri,
mert arcára konok szégyent idéz,
ha csak másnak kenyerét eheti
 
S van, ki lehajol, tenyere meleg,
összezár a riadt kezek fölött,
úgy ad, hogy abba a föld is remeg,
és fel pillant minden sorsüldözött.
 
Mert szemében nincs se vád, se kétség,
s a céda nyomort nem kéri számon,
csak ad, tisztán, mint a tavaszi ég,
majd megy – s nem marad utána lábnyom.”
 
/Az önzetlenekhez/

Neti versei honlapján http://www.netelka.mindenkilapja.hu/ is megtalálhatóak sok más csodás vers mellett, itt lehet a kötet vásárlására vonatkozó információkat is megtudni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kate - Mit olvassunk? - Gyurkának

Drága Kabócám! Úgy örülök neked:) hogy idevetődtél és bepillantottál ezekbe a - hogy is írod? - valóban aranyrögökbe. Lesz még idézet hiszen minden barátom csodákat alkot:) és én örömmel teszem közzé a részleteket:)
Úgy legyen, ahogy mondod, okozzanak ezek a kis apró részletek sok-sok örömet mindenkinek, aki erre jár:)
ölellek: Kate

Gyurka - Mit olvassunk?

Aranyrögök!
Kedves Katee! Köszönöm, hogy beleszagolhattam csodaverseket író barátaid (talán inkább lelki társaid) szerzeményeibe. Érzem, hogy sok örömet okoznak még velem együtt másoknak is.

Vacs - Mindkettőtöknek köszönöm:)

Hogy megnéztétek:) Lucám: neked nagyon mindkét megnyilvánulásod. Tudom, hogy tudod mekkora örömöt szereztél vele.
Begykém: neked pedig a meglepetést:) amit okozott itteni felbukkanásod. Jól tudod micsoda megtiszteltetés nekem téged itt látni:)
Mélben mennek a kért adatok:)

Pethes Mária - pethesmaria@gmail.com

Elbújtak a szavak... annyit nyögédcseltem itt ajánlásod alatt, hogy: köszönöm.

Bejártam oldalad, és örömmel láttam, megindultak a szavak :) Sőt, felhívtad figyelmem Luca lapjára is, ahol otthonosan éreztem magam, Madaraim, Csuri, Barbizoni hangulatok között... ha elküldöd a postacímét, örömmel adok fel postára neki egy dedikált kötetet a Barbizoni elégiák című verseskötetemből.
Ha nem is illő, még sem megy másként a zárszó: mp44444444Begyke :)

Luca - CSODAVERSEK

Katám! Nekem ezek a versek, CSODÁK! Kérlek, küldj belőlük még! Miért, kérdem magamtól, hogy minden szennyet piacra dobnak? Az érték kell, a csoda, ami megérinti szívünket!

Luca - Atyaég!

Olyanok Pethes Mária versei, mintha belépnél a templomba, mezítláb... Isten színe elé.