Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KATICA BOGÁR KALANDJAI(63)

 
 
A Harangvirág miután Katica alaposan megtisztította elmondta híreit.
-         Tudod Katica mi történt Szöcskééknél, képzeld Szöcske Szabina megint ott akarja hagyni Szöcske Szabolcsot.
-         Ez érdekes – mondta Katica – én éppen az imént láttam őket nagy egyetértésben ugrándozni a Vadvirágos réten, még integettek is.
-         Nahát úgy látszik te többet tudsz, mint én – sértődött meg a Harangvirág és nem mondta el azt az eseményt, ami Katica számára sokkal fontosabb lett volna, mint Szöcskéjék családi perpatvara.
-         Ne haragudj kedves Harangvirág, de mostmár mennem kell, viszem a finom ennivalót a nénikémnek. – ezzel szárnyra kapott, de a Harangvirág még utána kiáltott:
-         Annak ugyan viheted kedves Katica.
A kis hétpettyes barátunk nem fordult vissza, mert azt gondolta magában: „- Ez a Harangvirág mindent eltúloz. Lám Szöcskéékről is miket mondott, pedig a vak is láthatja, milyen egyetértésben szökdécseltek. Ugyan mi lehetne a nénikémmel?”
De azért gyorsabban kezdett repülni, mert aggódott kedvenc nagynénjéért. Hátha tényleg valami baj érte. Katica azért rajongott annyira a mamája testvéréért, mert pici korában elvesztette a papját is és a mamáját is és Kató néni volt az egyetlen a családban, aki pártfogásába vette a kis Katicát és megtanította mindenre, amire egy kis bogárnak a hatalmas erdőben szüksége lehet. Most, hogy a néni már megöregedett Katica gondoskodott róla. Közben meg is érkezett Kató néni házához. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a kis ablak zárva van, pedig a fényes napsugár már türelmetlenül kopogtatta a zsalugátereket. Katica letette a kis kosarát és bekémlelt az ablakon. A kis házban minden a legnagyobb rendben volt.
" - Biztosan alszik még Kató néni, öreg is már, gyönge is, beteges is, szüksége van a pihenésre" –  nyugtatta magát Katica, és bekopogott az ajtón. Várt egy darabig aztán, mivel nem kapott választ lenyomta a kilincset. Az ajtó azonban zárva volt. „- Nahát ez a Kató néni hová mehetett?” Elővette a saját kulcsát és bement a kis házba, viszont nem tapasztalt semmit, amiből kitalálhatta volna hova lett Kató néni. Valaki megkoppantotta az ajtót. Cincér Csongor és Kabóca Kálmán álltak az ajtóban.
-         Szervusz Katica, csak nem az öreg hétpettyes szomszédot keresed?
-         De igen, kedves Cincér Csongor és Kabóca Kálmán nem tudjátok hol lehet?
-         Reggel elsétáltam a Vadvirágos rétre és ott hallottam Kamillától, hogy Kató nénédet megfogták a gyerekek. Azért is jöttem ide, hogy megnézzem, hogy igazat mondott-e Kamilla, Kabócával útközben találkoztam.
-         Én meg az Erdei Pajzsikától hallottam a hírt. Ő is azt mondta, amit Kamilla egy gyerek csoport jött az erdőbe duhajkodni. Tölgy Apó nagyon mérges volt, mert a gyerekek mindenféle szemetet dobáltak a lábához. Képzeld el az egyik énekes madár bekapott valamit, azok közül a szemetek közül és most ott fekszik halottan a szeméthalom tetején.
Katicát nemcsak megdöbbentették, de el is szomorították ezek a hírek. Két hatalmas könnycsepp gördült ki a szeméből.
-         Kedves barátaim mondjátok meg nekem hol találom meg azokat a gyerekeket, elmegyek és kiszabadítom szegény Kató nénémet.
-         Talán menj el Tölgy Apóhoz Ő olyan öreg több, mint száz éves reméljük tud segíteni neked.
Katica elmaszatolta a könnyeket az arcán és elrepült Tölgy Apóhoz.
Azt, hogy Tölgy Apó segített-e rajta és ha igen hogyan majd legközelebb mondom el nektek.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.