Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KATICA BOGÁR KALANDJAI(70)

 
A kis csapat vegyes érzelmekkel baktatott az egérlyuk végtelennek tetsző folyosóján. Az utolsó pillanatban Pók Pál is velük tartott. Miután egyszem fiát elvesztette, nem tartotta semmi a házban. Katica az eddig történteken töprengett, miközben szorosan karolt nénikéjébe. Kató néni egyszercsak megállt:
-         Várjatok csak, valami nincs itt rendben.
-         Mi történt? – ugrott oda Szilárd.
Kató néni intett a kezével, hogy maradjanak csendben. A kis csapat lélegzetvisszafojtva figyelt, és valóban halk elfojtott nyöszörgést hallottak. A folyosó mélyedésében most valami megmozdult.
-         Ki van ott? – kérdezte Pók Pál.
-         Csak én vagyok – válaszolta egy reszelős hang és a mélyedésből előbújt Cserebogár Apó.
-         Nahát Cserebogár Apó hol jársz te erre? – kérdezte a kis Katica.
-         Semmi közöd hozzá! – mordult rá az öreg.
Szitakötő Szilárd azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és kérlelni kezdte az öreget:
-         Ugyan mondd el mit keresel itt.
-         Úgysem tudtok segíteni a bajomon – zsörtölődött tovább az öreg.
De Szilárd így válaszolt: - Hátha mégis – azzal elmesélte hogyan szabadították ki a Katicákat.
Az öreg hümmögött egy darabig, aztán azt mondta:
-         Derék dolog amit tettetek, de rajtam mégsem tudtok segíteni – ezzel belefogott a mondókájába:
-         Ma reggel útra keltem, hogy meglátogassam a legidősebb fiamat, aki a városba költözött. Városi lányt vett el feleségül és ezért ment oda, bár ne tette volna. Képzeljétek éppen reggelinél ültünk, a menyem a legfinomabb zsenge díszfahajtásokat tálalta fel, amikor egyszercsak rázkódni kezdett az egész lakás. Én éppen elkaptam a legkisebb unokám és átrepültem a legközelebbi fára, a többiek azonban nem voltak ilyen fürgék és lepotyogtak. Egy sereg gyerek pedig, akik rázták a fákat, ahol a legszebb cserebogárlakások vannak, összeszedték őket és elvitték. Alig sikerült megmenekülnünk.
-         Papa nagyon sötét van! – hallatszott egy vékony hang és Cserebogár Apó mögül előmászott legkisebb unokája.
-         Korán besötétedett és már nem tudtunk hazáig repülni, ezért maradtunk itt. – fejezte be Cserebogár Apó.
A kis bogarak egy darabig a döbbenettől meg sem tudtak szólalni, aztán egymás szavába vágva kiabálni kezdtek:
-         Ez már igazán tűrhetetlen!
-         Sehol sem hagynak bennünket békén!
-         Lássuk el a bajukat!
-         Úgy van lázadjunk fel!
-         Elég! - kiabálta túl a hangzavart Pók Pál – Először is ne kiabáljatok, egyáltalán nem vagyunk biztonságban. Másodszor, hogy képzelitek? Milyen parányiak vagyunk mi hozzájuk képest! Csak ha összefognánk lehetne némi esélyünk, de hogyan?
-         Én tudom – törte meg a csendet Katica. Mindenki feléje fordult, de azt, hogy Katica mit talált ki majd legközelebb mondom el.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.