Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KATICA BOGÁR KALANDJAI(69)

 
A szúnyogok és méhecskék Szitakötő Szilárddal az élükön valamennyien bejutottak a házba, anélkül, hogy felfedezték volna jelenlétüket. Huszonegy kis bogár szívdobogva várta a pillanatot, amikor megkezdődik a nem mindennapi kaland. Szitakötő Szilárd a legmagasabb szekrény tetején igyekezett társával együtt észrevétlen maradni. Hatalmas szemeit körbejártatva nézett széjjel a helyiségben. Az egyik sarokban észrevette a legfiatalabb szúnyogot, amint éppen belegabalyodott egy pókhálóba. Meglökte társát és hangtalanul a sarok felé mutatott. A kis szúnyog kétségbeesetten csapkodott szárnyaival és lábaival, miközben egyre jobban rátekeredett a ragacsos pókfonál. Szilárd társa a plafon felé mutatott, ahol Pók Pál a kövér keresztes pók kényelmesen elterpeszkedve várta a végkifejletet.
Szilárd odasúgta a szúnyognak: - Megpróbálom megakadályozni, Te maradj itt!
Egy pillanat alatt Pók Pál mellett termett és így szólt hozzá: - Jó napot kedves Pók úr!
A pók mogorván felelt: - Amint azt te is láthatod nekem jó napom lesz! Ott a vacsorám – bökött a hálóban vergődő szúnyog felé – de te mit keresel itt?
Szitakötő Szilárd mély lélegzetet vett és töviről hegyeire elmesélte az esetet. Pók úr nagyon meghatódott a szomorú történeten, mind a nyolc szeméből kicsordult a könny, amin Szilárd csodálkozott a legjobban, hiszen a pókok közismerten kegyetlenek voltak.
-     Segítek nektek – monda a pók – az én kis csemetémet tegnapelőtt egyszerűen eltaposták ezek a borzasztó emberek. Ott láthatod az üres hálóját. – mutatott a szemben lévő sarok felé – a legszebb háló volt a környéken.
Szilárd kiszabadította a szerencsétlenül járt szúnyogfit a hálóból és meghagyta Pók úrnak, hogy a jel felhangzásakor ő is siessen hozzájuk. A kis szúnyogfival együtt visszarepültek a szekrény tetejére, és várták az estét. Hamarosan sötét lett és a ház népe nyugovóra tért, mit sem sejtve a készülő akcióról. Az éjszaka leple alatt Szilárd mielőtt még egybe hívta volna társait felfedező körútra indult, hogy könnyebb legyen megtalálniuk a Katicákat. Hamarosan ráakadt a gyufás dobozra. Megkocogtatta az oldalát: - Katica bent vagy? – suttogta. - Te vagy az Szilárd – kérdezte Katica. - Igen, legyetek csendben hamarosan kiszabadítunk! – válaszolta a szitakötő.
Visszarepült a főhadiszállásra, vagyis a szekrény tetejére és egybegyűjtötte a kis csapatot. Pók úr érkezett elsőnek. Szilárd elmondta mit látott és vezetésével valamennyien odarepültek. Pók Pál hálószövő tudományát kihasználva szinte egyszerre ért oda a repülőkkel. Egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet, erős fonalat készített, az egyik méhecske fullánkjával lyukat vágott a dobozon, bedugták a pókfonál egyik végét, amit Katica és Kató néni szorosan tartott. Ezután megkezdődött a feladat nehezebb része. Szilárd elosztotta a csoportot. A tíz méhecske hátulról tolta a dobozt, a szúnyogok pedig a fonál segítségével húzták. Előbb kis rés támadt, majd előbújt Katica, végül Kató néni. Katica boldogan ugrott szabadítói nyakába.
-    Örvendezésre még ráérünk – vágott közbe Szilárd – most azon törjük a fejünket, hogyan jutunk ki innen. - Ez nem is olyan nehéz – szólalt meg Pók Pál – gyertek utánam.
Hosszú út vezetett a konyháig, ahol Pók úr megmutatta az egérlyukat, amin keresztül kijuthatnak a szabadba.
-     De mi lesz, ha az egerek nem veszik jónéven, hogy a lakásukat akarjuk használni? – kérdezte Szilárd.
-    Ettől ne tarts – válaszolt a keresztes pók – Egér Elemér a feleségével már két hónapja elköltözött, miután ketten maradtak, mert mind a nyolc kisegerüket megmérgezték az emberek. Új egércsalád meg még nem költözött be. Biztosan tudom, mert a nagytakarítások idején, amikor a pókhálókat leszedik ide szoktam bújni.
-    Borzasztó! Mindenütt csak pusztít az ember – háborogtak a kis bogarak és neki indultak az egérlyuknak.
Hogy ezután mi történt legközelebb mesélem el.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.