Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KATICA BOGÁR KALANDJAI(67)

 
 
Katica a pettyes ruhás kislány ruhájára szállt és elbújt szoknyája ráncai közt. Amikor beléptek a fogadó „hatalmas” épületébe borzongás futott végig rajta. A kis bogár méreteihez képest óriásinak tűnt a kis turistaház. A gyerekek az ebédlő felé vették útjukat és Katica kénytelen kelletlen velük tartott, már csak azért is, mert úgy gondolta, hogyha közelükben marad, talán hamarabb nyomára bukkan nénikéjének. A gyerekek alaposan meguzsonnáztak, és azon szomorkodtak, hogy holnap már végeszakad a jóvilágnak, utaznak haza. Katica előbújt a szoknya ráncaiból és a kislány karján igyekezett észrevétlen maradni, szerette volna hallani minden szavukat, hátha beszélnek Kató néniről. És elég volt egy pillanatra nem figyelnie máris megtörtént a baj.
Az egyik kisfiú ugyanis észrevette és felkiáltott:
-         Ne mozdulj, rajtad van egy Katica bogár! – és megragadta a kislány karján a ruhát.
Katica a hangos szóra felfigyelt, de már nem maradt ideje a menekülésre, úgy borult rá a kisfiú keze, mintha a nappalt hirtelen váltotta volna föl az éjszaka.
Szegény kisbogár szíve majd kiugrott rémületében. Aztán egy meleg mancs markolta meg a kis Katicát és annyira szorította, hogy levegőt is alig kapott, nemhogy a szárnyait ki tudta volna nyitni.
Nagyon erőlködött szegényke, hátha ki tudna szabadulni, azonban a szoros ujjak között egy kis rést sem talált.
-         Mi lesz velem? – gondolta megszeppenve Katica, akit eddig sohasem hagyott el magabiztossága.
 
 
Szitakötő Szilárd azonnal szárnyra kapott, amint meglátta az ablakból, hogy hogyan járt a kis Katica. A szarkalábhoz repült, aki riadóztatta a többieket, Szilárd pedig elindult a barátaihoz, akiket mozgósítani akart.
A szúnyogok és méhecskék nagy rajokban követték Szilárdot. A szarkalábnál gyülekeztek, hogy megbeszéljék Katica kiszabadításának hadi tervét.

 

Azt, hogy ez sikerült-e nekik, és ha igen hogyan, majd legközelebb tudjátok meg.

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Németi-Vas Katalin - Kedves Gábor!

Megtiszteltetés mesémet honlapodon tudni:) köszönöm a megkeresést:) azóta linkeim közül egy, éppen odavezet:))
szeretettel Kati

benczes s. gábor - bsgabor@euromail.hu

hát Kati! borzasztó nehezen találtalak meg, és még mindig nincs levél-címem hozzád, ezért itt keresleg... nem feledtem a Katica-meséidet, és szeretném, ha az új lapomon olvashatnák mások is... írj levelet, hogy megbeszéljük, jó? ezek gyönyörűek!!!
bsg
:)))))))))

Ket - Katicabogaras

Igen nagyon szeretted, érdeklődésed és gyermeki lényed inspirálta a megírását, meg persze a hugodé:) Kívánom, meséld majd tovább akkor, amikor szeretnéd:) Köszönöm ittjártad. Pusz

Kata - .katicabogaras

De szerettem meg szeretem most is ezt a sorozatot:)
Remélem, néhány év múlva lesz kinek(kiknek) mesélnem:))