Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KATICA BOGÁR KALANDJAI(65)

 
Katica elszántan repült a Pusztarét felé. Ha nem tudta volna merre keresse, akkor is odatalált volna, mert a gyerekek nyomát mindenfelé eldobált papírhulladék, letördelt faágak és letépett virágok jelezték. Elszomorító látványt nyújtott az a kis rókakölyök is, aki megsérült lábát nyalogatta. Katica leszállt hozzá.
-         Veled meg mi történt Róka Réka? – kérdezte a kis rókalánytól.
-         Nem tudok hazamenni a mamámhoz, nagyon fáj a lábam, valamibe beleléptem. A mama már biztosan mindenfelé keres.
Katica megvizsgálta a sebet, jókora vágás éktelenkedett a kis Róka Réka lábán.
-         Látom már egy üvegcserépbe léptél – állapította meg.
-         Mi az az üvegcserép? – kérdezte megilletődve a kis róka.
-         Tudod az emberek itt az erdőn többnyire üvegből isznak és miután kiürül az üveg nincs már rá szükségük, de nem a szeméttartóba dobják, hanem összetörik, így történhetett hogy beleléptél egy üvegdarabba.
-         De most mi lesz velem, hogy talál rám a mamám és különben is nagyon fáj a lábam és éhes is vagyok. – siránkozott a kis vörös bundás, - miért is nem hallgattam a mamára, megmondta, hogy maradjak nyugton, mert tudod kis Katica mi nappal alszunk és éjjel vadászunk, de én nem tudtam aludni, mert olyan szépen sütött a nap és csalogatott az egyik napsugár, hogy menjek vele játszani és el is indultam, aztán egyszercsak elkezdett fájni a lábam és nem tudtam rálépni. – és szegény kis rókakölyök megint csak sírva fakadt.
Katica erősen törte a fejecskéjét, hogy hogyan tudna segíteni a kis rókán. A bozótból kikukucskált Nyúl Malvin és kíváncsian szemlélte Katicát és Róka Rékát. Aztán gondolt egyet és egy ugrással a fa tövében termett, megilletődve billegette hatalmas füleit és megkérdezte Katicától.
-         Ti mit csináltok itt?
Katica arca felragyogott az örömtől:
-         Jó, hogy jössz Malvinka, a segítségedet szeretném kérni. Nézd szegény kis Róka Réka, hogy megjárta, megsebesült, elvágta egy üvegcserép a lábát, gyorsan hozni kellene neki egy kis útilaput a sebre, nehogy még nagyobb baj történjen vele.
A nyuszi fontoskodva szimatolta körül a sebet, aztán így válaszolt:
-         Nagyon sajnálom, de ősi ellenségemnek nem segítek, erre tanított a mamám és különben is ez a rókakölyök pár nap alatt meggyógyul, pár hónap alatt felcseperedik, aztán egyszer majd azzal hálálja meg a segítségemet, hogy fölfal. Egyébként is én nem akarok áruló lenni, a mi családunk sohasem paktált rókákkal. Szegény unokaöcsémet Nyúl Nándort éppen kéthete fogta el Róka Richárd. Ezek után te is megértheted Katica.
-         Nézd Malvin, te az előbb ősi ellenségről beszéltél, akkor most én beszélek neked ősi törvényről. Az erdő ősi törvénye, hogy a bajbajutottakon segíteni kell önzetlenül, főleg, ha az illető kölyök. Erre nem tanított meg a mamád?
-         Lári-fári Katica ősi törvény ide, ősi törvény oda én bizony nem segítek. Hány testvéred is van? – kérdezte Rékától.
-         Hát van Regina, Ramóna, Rachel, Rebeka, Rómeó, Róbert, Renátó és én, de van még egy nem igazi testvérem is Renáta, akinek lelőtték a szüleit.
-         Na látod Katica, ha őt nem számoljuk, akkor is van még rajta kívül nyolc róka kölyök. Marad belőlük így is elég.
-         Nem lehetsz ilyen szívtelen – kiáltott Katica kétségbeesetten – gondolj arra, hogy ha neked lenne kölyköd, és bajba jutna és azért kellene elpusztulnia, mert az ősi ellensége nem segítene rajta. Kérlek segíts én nem tudom a lapulevelet elhozni, mert nem bírom.
A nyuszit úgy látszik meghatotta Katica könyörgése, mert beadta a derekát.
-         Na jó megyek már, itt nem messze láttam egy csomó laput hozok belőle a kölyök lábára. – azzal hatalmas nyúlugrásokkal eltűnt a bozótban.
-         Miket beszélt ez? – kérdezte ijedten a kis róka – majd jön a mamám és megfogja, jó kis süldő nyúl elég is lenne a vacsorára előételnek.
-         Nem szabad így beszélned ő most segít rajtad– nyugtatta meg Katica a szeleburdi kölyköt.
-         Mit csinál velem? Mi az, hogy segíteni? – kérdezte a kis bumfordi.
-         Úgy látom Róka Réka neked még nagyon sok mindent meg kell tanulnod, majd kérdezd meg a mamádat erről.
Erre a kis róka szeméből megint megeredt a könnyek zápora:
-         Mama! A mamához akarok menni!
Nyúl Malvin visszaérkezett a lapuval, körbetekerte Réka lábát és így szólt Katicához:
-         Útközben találkoztam Lepke Liliánával és ő megígérte, hogy azonnal elrepül Róka Rozál asszonysághoz és értesíti a bajról, de most már megyek, őt már igazán nem várom meg.
-         Köszönöm Malvin nagyon rendes nyuszi lány vagy! – kiáltotta utána Katica.
Róka Rozál asszonyság lihegve érkezett és körbe nyalogatta elveszett csemetéjét.
-         Mi történt veled kis csavargóm? Nem megmondtam, hogy ne menj messzire?
-         Képzeld mama egy nyuszi segített nekem, de mostmár mondja meg valaki mi az, hogy segíteni?
A róka hölgy kérdő tekintettel fordult Katica felé:
-         Nem akarok hinni a fülemnek, mit beszél ez a gyerek össze-vissza?
-         Bizony így történt – mondta Katica, azzal elmesélte az egész történetet az ámuldozó rókának.
-         Elég öreg róka vagyok már – monda Róka Rozál – de ilyet még nem is hallottam. Köszönöm neked Katica és majd alkalomadtán meghálálom Nyúl Malvinnak is a segítségét. Minden esetre, ha találkozol vele, mondd meg neki, hogy a róka nemzettségből senki sem fogja többé bántani, erre szavamat adom.
Azzal szájába kapta Róka Rékát és eliramodott.
Katica pedig igencsak megszaporázta a repülést, mert tulajdonképpen neki a Pusztarétre kellett eljutnia.
A Pusztaréten sok minden történt, de erről majd legközelebb mesélek nektek.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.