Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KATICA BOGÁR KALANDJAI(64)

 
Tölgy Apót mindenki tisztelte, Ő volt a legöregebb tölgyfa az erdőben, de az erdő lakói nemcsak a kort tisztelték benne, hanem azt a rendkívüli bölcsességet is, amivel Tölgy Apó minden élőlényen segített. Katica Tölgy Apó egyik ágára szállt és így szólt hozzá:
-         Kedves Tölgy Apó erdőnk legbölcsebb lakója, kérlek segíts rajtam.
-         Tudom mi járatban vagy kis Katica, nagyon sajnálom a kedves öreg Kató nénit, de nem tudsz rajta segíteni, a gyerekek fogságában előbb-utóbb elpusztul.
Katica keserves sírásban tört ki. Tölgy Apó leveleivel törölgette a kis Katica könnyeit.
-         Én akkor is megpróbálom kiszabadítani, mondd Tölgy Apó hova vihették?
-         Tudod hol van a Pusztarét?
Katica kerekre nyílt szemekkel bólogatott, Tölgy Apó pedig így folytatta:
-         A Pusztarét valamikor ugyanolyan rét volt, mint az erdő akármelyik tisztása. Azonban egy szép napon emberek jöttek. Először csak hosszú rudakkal járkáltak a fák közt és senki sem gondolt semmi rosszra, annál is inkább, mert nagyon hamar elmentek. Aztán egy idő múlva megjelentek fejszékkel és különböző szerszámokkal. Tölgy Töhötöm az én legkedvesebb bátyám, aki kerek ötven esztendővel volt idősebb nálam azon a tisztáson élt.
Tölgy Apó levelei olyan furcsán rázkódtak, mintha sírástól reszkettek volna ágai.
-         Azért mondom neked Katica én megértem a bánatodat, mert még most is fülembe cseng a bátyám Tölgy Töhötöm panasza, idehallatszott a törzsének reccsenése, amikor kivágták. A szívem úgy sajgott érte, mintha nem is fából lenne, legszívesebben kitéptem volna a földből a gyökereimet, csakhogy segíthessek rajta. Te azonban odarepülhetsz a nénikédhez és kiszabadíthatod. Tiszta szívemből kívánom neked, hogy sikerüljön. Ott a Pusztaréten van egy nagy ház, szerintem ott lesznek azok a kis megátalkodottak, akik a nénikédet megfogták. Igazán nem tudom mikor tanulják meg végre a gyerekek, hogy mi fák, ti bogarak és az erdők és mezők, hegyek és völgyek, folyók és tengerek, a Föld összes élőlénye ott szeretünk élni és ott tudunk élni, ahol születtünk. Én lennék a legboldogabb a világon, ha egyszer megértenék az emberek és a gyerekek, hogy ne bántsanak minket, hiszen tőlünk kapják az életet, nélkülünk ők is elpusztulnának valamennyien. Menj hát kis Katica és járj szerencsével!
-         Köszönöm neked kedves bölcs Tölgy Apó a jó tanácsodat és azokat a dolgokat, amiket mondtál soha nem fogom elfelejteni és ígérem neked mindent megteszek, hogy bölcs tanaidnak hitelt szerezzek. És most megyek szegény Kató nénit kiszabadítani, ha addig élek is.
Tölgy Apó reménykedve integetet a mindenre elszánt kis pettyes bogár után. „- Járj szerencsével.” Ez zúgott Katica fülébe még akkor is amikor már messze járt Tölgy Apótól. Olyan érzése volt, mintha minden fa, virág és fűszál, az erdő valamennyi lakója mellette lenne és ez az érzés megsokszorozta erejét.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.