Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KATICA BOGÁR KALANDJAI(71)

 
 
-         Menjünk el Tölgy Apóhoz! Ő majd megmondja mit kell tennünk. – mondta határozottan Katica.
-         Menjünk!
-         Menjünk! – kiabálták a kis bogarak.
A hajnal első sugarai végig cirógatták az egérlyuk kijáratán előbukkanó kis csapatot. Keresztes kivételével mindannyian szárnyra kaptak és a bölcs Tölgy Apóhoz repültek. Pók Pál sem késlekedett, hamarosan felbukkant a vén fa gyökerei között. A kis bogarak Katicát választották szószólójuknak, aki az egész történetet elmesélte az öreg tölgynek. Mindenki sérelmét előadta és kérte bölcs barátjukat segítsen nekik az emberek elleni harcban. Tölgy Apó nagyon sokáig szomorúan hallgatott, aztán azt mondta a feszülten várakozó kis bogaraknak:
-         Kedves kis bogarak mit is mondhatnék nektek. Hiszen teljes mértékben igazatok van. Viszont a harcotok eleve sikertelen lenne. Tudjátok nem az a baj, hogy mi a Föld többi élőlénye picik vagyunk az emberekkel szemben, hanem az, hogy az embernek olyan fegyvertára van minden más élőlénnyel szemben, amivel mi nem vehetjük fel a versenyt. Csak apró bosszúságokat okozhatunk nekik, mint például egy szúnyogcsípés, de ezzel is sokszor több kárt okozunk magunknak, mint hasznot. – szomorúan ingatta ágait – Sajnos a menekülés az egyetlen lehetőség velük szemben!
-         De Tölgy Apó vetett ellent Katica – nem gondolod, hogy ez igazságtalanság? Az emberek büntetlenül tizedelhetik sorainkat? És mi ne tegyünk semmit. Állandóan pusztítja a környezetét. Nemcsak a saját, hanem a mi élőhelyeinket is. Szerinted ez hova vezet? – pityeredett el a kis katicabogár.
-         Sajnos nem tudom – válaszolta Tölgy Apó – az emberek minket úgy pusztítanak, hogy észre sem veszik, de ők egymást is pusztítják! Ez az, amit nem lehet felfogni. Egyetlen dolgot tehetünk. Bíznunk kell benne, hogy azok az emberek, akik már régóta küzdenek a „pusztítók” ellen, egyszer mégiscsak győznek és sikerül a rombolást megállítaniuk még mielőtt késő lenne. Ti pedig kis barátaim éljetek békében és igyekezzetek azon, hogy fajotok fennmaradjon, hátha eljön azaz idő, amikor az ember és a környezete nem harcolni fognak egymással, hanem békében fognak élni. Nekünk ezt az időt kell átvészelnünk és túl élnünk. Remélem az unokáink majd már csak történelemként emlegetik ezt az időt és békességben fognak élni az emberrel.
Tölgy Apót elfárasztotta a sok beszéd bágyadtan integett az ágaival és útjukra bocsátotta a kis bogarakat. Katica és Kató néni boldogan szálltak haza felé és egész életükben azon igyekeztek, hogy Tölgy Apó bölcs tanácsai szerint éljenek. Így történt meg ez az eset, amit itt nektek elbeszéltem.
És ti kedves gyerekek igyekezzetek követni a kis Katica példáját, és ne bántsátok az erdőt, hanem vigyázzatok annak minden lakójára, mert valahányszor elmentek egy öreg tölgyfa mellett nem tudhatjátok, hogy nem Tölgy Apó valamelyik unokája-e, aki figyel benneteket. És valahányszor megfogtok egy Katica bogarat nem tudhatjátok, hogy nem a kis Katica-e a Vadvirágos rétről, aki békességben szeretne élni veletek. De ez csak akkor sikerülhet neki, ha ti is a szövetségesei lesztek és segítetek a Föld valamennyi lakója közt a békességet megteremteni, mert a Föld a tiétek is.
 
 
VÉGE
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Németi-Vas Katalin - Kedves Kiki!

Nagyon kedves tőled, hogy ide is írtál. A legszebb az egészben, hogy nemrégiben felkeresett egy régi kolléganőm, és elújságolta, hogy megtalálta ezt a mesémet és utólagos engedelmemmel kinyomtatta és bevitte a kisfia óvodájába, ahol felolvasták a gyerekeknek:) csodálatos érzés, akárcsak hozzászólásod:) köszönöm:)

Németi-Vas Katalin - Drága Lucám!

még csak most vettem észre, hogy ehhez a mesémhez is írtál, s ha megkésve bár, de törve nem fejezem ki köszönetemet:)) lesznek még mesék, ígérem
Pusz Kate

Kiki - kiki64@citromail.hu

nagyon szép mese, kellemes, hangulatos, remélném, hogy minél több anyuka, apuka és gyerek olvassa hideg téli esténként.

Luca - Katica Bogár Kalandjai

Még nem nőttem fel! Ilyen meséket szeretnék hallgatni este lefekvés előtt) Tetszik a tanulsága, és a neveknél mosolyogtam, nagyon szép volt!