Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cicó, a cicakirálylány

Amit most elmesélek nektek igaz történet, vagyis akár igaz is lehetne. Egyszer régen, bár nem is túl régen élt egy messzi vidéken egy egyszerű házi cica. Szép szürke csíkos volt a bundája, valódi cirmos és egyébként is nagyon csinos cicalány volt. Ahogy felcseperedett, már ahogy az cicáéknál lenni szokott szerelmes lett a szomszédék szép hosszú bajszú fekete kandúrjába. A szerelmüknek gyümölcseként hamarosan hat kis cicakölyök látott napvilágot. A kölykök között volt szürke, cirmos (mint a mama) fekete (mint a papa), két szürke fekete foltos, és a legkisebb, kiről a mese szól teljesen fekete, mint a papa de, ha a nap rásütött az oldalára a mama cirmos csíkjai váltak láthatóvá, valamint a nyaka alatt néhány fehér szőrszálat is észre lehetett venni és ugyanolyan csinos és arányos cicalány lett belőle, mint a mamából. Cicó egészen pici korában, amint az lehetségessé vált egy családhoz került. Már az utazás is nagyon megviselte, képzeljétek egy dobozba rakták. Szegény kis Cicónak torkába dobogott a szíve, amikor elindultak vele, mindenféle zajokat is hallott, amikről elképzelni sem tudta, hogy mi lehet és körmeivel hiába feszegette a dobozt, az bizony nem engedett. Ijedtében még nyávogni is elfelejtett: - Nem baj gondolta, amint lehet, úgyis megszököm, és haza megyek a mamához. – és hatalmas cicakönnycseppeket hullatott a doboz aljára.

-          Anya ez a cica bepisilt – mondta az a gyerek, aki a dobozt vitte.
-          Nem hiszem – válaszolta az anyának nevezett valaki.
-          De igen itt csorog a kezemen – folytatta a gyerek.
-          Ne nyávogj már mindjárt haza érünk.
Cicó amint meghallotta a nyávogj szót mintegy illusztrációként nagyot nyávogott, még a dobozt cipelők is meghallották.
-          Anya mit csináljak vele, már nyávog is biztos nem kap levegőt, mindjárt megfullad.
-          Andika pár lépés és hazaérünk, addig bírd már ki. A cica biztos ki fogja bírni.
 6.jpg
 
Cicó kikandikált az egyik lyukon, amit azért vágtak a dobozba, hogy kapjon levegőt az úton. Amit látott nem nyugtatta meg különösképpen. Éppen odaértek egy „házhoz” nem volt biztos benne, hogy ez tényleg ház, mert azok a házak, amiket eddig látott sokkal kisebbek voltak ez pedig olyan hatalmas volt, hogy a tetejét sem látta. Azonban kitárult egy kapu és elnyelte őket. Aztán megint össze kellett húzódnia, mert egy nagyon csúnya zúgást hallott.
 
 
-          Na itt a lift megérkeztünk – mondta a másik gyerek.
-          Te jó ég mi lehet az a lift – gondolta Cicó – remélem nem fáj – és nyüsszögni kezdett és a dobozt is kaparászta.
Közben a liftnek nevezett valami elindult velük és Cicó félelmében már mozdulni sem mert.
-          Anya mostmár nem is mozog, biztosan megfulladt – aggodalmaskodott az Andikának nevezett gyerek.
-          Mindjárt meglátjuk – mondta Anya és beléptek a bejárati ajtón.
 5.jpg
 Óvatosan letették a dobozt és bontogatni kezdték. Cicó, ahogy a mamától tanulta teljesen a földre lapult és lesunyta a füleit, úgy várta, hogy most mi lesz. De semmi baj nem történt óvatosan kiemelték a dobozból és a szőnyegre tették. Simogató kezek kaptak feléje nagy összevisszaságba, de annyira félt, hogy nem mert ellenkezni, és mitagadás jól is esett a simogatás. Aztán ölbe vették és elétettek egy tál tejecskét meg valami finom szagút.
-          Egyél Cicó parizert – simogatta az Andikának nevezett gyerek.
-          Szóval parizer ez a finom szagú – gondolta Cicó és mindet megette – hát majd meglátjuk mire megyünk egymással, ha kapok ilyen finomságokat, azt hiszem maradok nálatok egy kicsit, de aztán haza megyek a mamámhoz, mert már biztosan mindenütt keres. – azzal hálából dorombolni kezdett.
-          Jaj, de aranyos dorombol, Kati add ide – kérte Andi a másik gyereket, mert éppen az Ő ölében kezdett el dorombolni Cicó.
-          Nem adom nemcsak a tiéd. – szorította még jobban magához Kati a cicát.
-          De az én keresztanyukám adta – fogta meg Andi, és húzni kezdte a Kati kezéből a cicát.
Nem csoda, hogy ez Cicónak nem nagyon tetszett, keserves nyávogásba fogott és igyekezett a kis kezek szorításából szabadulni.
-          Nem leszünk így jóba – nyávogta a két testvér felé – engedjetek már el, mert megkarmollak benneteket! Ám nem használt a fenyegetés, azok úgy tettek, mintha semmit sem hallottak volna az egészből. Aztán a nagy perpatvarra előkerült Anya:
-          Mit csináltok, ne bántsátok a cicát, és ne veszekedjetek rajta. – vette ki a lányok kezéből a kis jószágot.
-          De nem adja ide – mondta Andika.
-          De nemcsak az övé – válaszolta Katica.
-          Tudjátok mit, csinálunk neki almos tálat és ágyikót, hogy legyen hol aludnia – simította el Anya a vitát.
Cicó hálásan nézett fel rá és dorombolni kezdett.
Elkészült Cicó birodalma, almos tál került az ajtó mögé és a konyha asztal alá tejes tálka és finom macska konzerv, meg száraz macska eledel. Cicó jó étvággyal látott neki az evésnek. Aztán feltérképezte a lakást mindent jól megnézett magának, csak az ágyikóval nem volt kibékülve, sokkal jobban tetszett neki az, amelyiken Andika aludt a lábához telepedett és elaludt, de előbb még gondosan megmosakodott, ahogy a mamájától tanulta.
-          Jó éjszakát mama, hamarosan megszökök innen és hazamegyek hozzád. – gondolta, akkor még nem tudta, hogy soha többé nem fog haza menni.
Teltek múltak a napok, hetek, hónapok. Cicó már el is felejtkezett arról, hogy haza akart menni a mamájához. Nagyon jól érezte magát a négytagú család ötödik tagjaként, mert bizony Cicó teljes jogú családtaggá vált, sőt tulajdonképpen uralkodott a családon, így lett belőle Cicó a cicakirálylány.

9.jpg

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vik89 - Bár

Bár nem olvastam el a szöveget az eleje jó volt!