Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boszorkánymese... 2. rész

 
Eltelt néhány nap. Teljesen szokványos napok voltak, Blanka azonban egy pillanatra sem feledkezett meg az álmáról és az Úrnőről. A Wicca 13 törvényét betéve tudta, ez már csak azért is érdekes volt a számára, mert leírva egyáltalán nem volt a szöveg, csak egyszer hallotta az álmában, és mégis olyan érzése volt, mintha mindig is tudta volna, talán az álom hozta benne felszínre? Titokként őrizte ezt az egészet, nem osztotta meg senkivel, a barátai furcsán néztek volna rá, ha…

 

 

 

Mígnem egy napon… találkozott valakivel… egy új lány érkezett az osztályukba. Pár napja költözött szüleivel Ragusába. A bemutatkozásnál nem is figyelt fel rá Blanka, csak akkor döbbent meg, amikor Mirjam elhaladt mellette a padsorok között Blanka megérezte, hogy a lány… de ne vágjunk az események elébe…

-         Jó reggelt mindenkinek – Bertulocci tanárnő a szokásos temperamentumával lépett a terembe.
-         Jó reggelt tanárnő!
Aztán a fiúk egymást böködve, röhincsélve méregették a tanárnő nyomába belépő kislányt.
-         Bemutatom az új osztálytársatokat Mirjam Marone. Segítsétek a beilleszkedésben és a tanulásban.
-         Szervusztok. Mirjam Marone vagyok, Siracusából költöztünk ide.
-         No, keressünk helyet Mirjamnak – nézett körbe a teremben a tanárnő.
Az osztály egy emberként terpeszkedett szét a padokban, így Mirjam számára a Blanka mögötti üresen álló padot jelölte ki a tanárnő egyelőre. Amikor a helyére igyekezett észrevétlenül Blanka padjára ejtett valamit, a lány az ösztöntől vezérelve azonnal elrejtette a nem várt ajándékot, tudta, hogy ennek a későbbiekben jelentősége lesz.
-         Mi az? Mit kaptál? – kérdezte izgatottan Victoria Venucci Blanka padszomszédja.
-         Semmit – suttogta Blanka.
-         De láttam. Mutasd már! – erőszakoskodott tovább a lány.
-         Lássuk csak – csattant fel Bertulocci tanárnő hangja – valaki felelni szeretne? Victoria Venucci.
-         A franccc! – sóhajtott a lány – súgjatok – kérte környezetét.
A felelet nyögvenyelősen indult, a tanárnő kezdett dühbe gurulni, mint mindig, ha azt tapasztalta, hogy diákjai nem adják meg a kellő tiszteletet imádott tantárgyának.
Blanka elmélyülten tanulmányozta a medaliont a pad alatt. Egy unikornist ábrázolt. A peremébe soha nem látott, mégis ismerősnek tűnő jeleket véstek.
-         Blanka Glastonbury! Úgy látom folytatni szeretnéd – vetett véget a feleletnek csúfolt nyögdécselésnek a tanárnő.
Blanka élénken kiperdült a táblához és olyan kiselőadást tartott a férgek és puhatestűek táplálkozási szokásairól, szaporodásukról, testfelépítésükről, hogy a tanárnőnek tátva maradt a szája az ámulattól. Mosolyogva írta be az ötöst, meg is csillagozta e különleges feleletet, és Victoriának is adott egy kegyelem kettest.
Victoria nem tanult a leckéből, mert tovább folytatta a sutyorgást:
-         Nem azt mondtad óra előtt, hogy semmit sem tanultál? – kérdezte Blankától – akkor meg hogy a csudába csináltad?
-         Az maradjon az én titkom, te meg örülj a kegyelem kettesednek, ha nem domborítok ezzel a felelettel, akkor megnézhetted volna magad. – lehelte a lány, örült, hogy Victoria figyelme elterelődött a medalionról.
A szünetben hiába igyekezett Mirjam közelébe kerülni, Victoriát nem tudta levakarni magáról. Így néhány különleges pillantáson kívül mást nem igen válthattak. Nagy nehezen eltelt ez a nap is és Blanka a hazafelé úton tett még egy bátortalan kísérletet, hogy szót válthasson az új jövevénnyel.
 
 
- Engem vársz? – lépett ki az ajtón Victoria táskáját lengetve.
- Már miért várnálak? – kérdezte a lány – nem is egy irányban lakunk.
- De… őőőőőőő…. – hebegett amaz megfelelő kifogást keresve - beugrom Dominique-hez, tudod már jó pár napja hiányzik, elviszem neki a házit.
- Nocsak milyen együttérző lettél hirtelen.
De nem mondthatta Victoriának, hogy nem megy vele, furcsa lett volna. Így csak egy bánatos félmosolyt küldött Mirjam felé, aki éppen akkor lépett ki az ajtón.
 
Jó darabon együtt mentek Victoriának csak az erdő szélén kellett lekanyarodnia, onnan Blanka végre egyedül mehetett tovább, már elege volt a lány locsogásából.
 
 
Azt nem vette észre, hogy, amint eltűnt a fák között Victoria utána settenkedett. Végére akart járni mi a csuda az, ami Blankát kiemeli a többiek közül, egy kis bizonytalan megérzés volt csupán, de annak elég erős, és ő nem viselt el titkokat maga körül. Úgy érezte csak akkor tudja a saját titkát megőrizni, ha mindenki másét kifürkészi.
 
Blanka épp a kis tisztás szélére ért, amikor zajt hallott… kezében szorongatta a medált és a peremébe vésett jeleket mormolta alig hallhatóan…
 
Scuab gá scuab tiomáint
Ealaín aos tá me bunús
Anseo imeacht maith aighneacht
Gruagach le piseog bith”
 
Maga sem értette honnan jutottak eszébe a szavak, és egyáltalán hogyan tudta kimondani őket… A tény, hogy rögtön a varázsigék megjelenése után az értelmük is megnyilvánult még inkább megzavarta…
 
„Seprűm segíts, seperj utat
Furcsa népség engem kutat
Küld a jámbort, engedelmest
Gonoszoktól bűbáj ments meg…”
 
Hanem ami ezután következett…
 
A medalion lassan melegedni kezdett, talán az enyhe dörzsölgetés hatására, ezt nem tudta biztosan, viszont lenyűgözte a látvány. A bokrok szétváltak és ott állt teljes életnagyságban a medalion unikornisa. Hófehér szőre szinte világított az erdő félhomályában.
 
 
- Te jó ég – gondolta Blanka – a szeme… hiszen szinte beszél.
És az unikornis tényleg megszólalt:
-         Ne félj tőlem, a nevem Kyra, általában az Úrnőt szolgálom, de most idehívtál a varázsigével.
A lény hangja bársonyosan csengett, ha a kislány nem érezte volna ösztönösen, hogy nincs mitől félnie, akkor is bizalmat ébresztett volna benne.
 
 
-         Hanem hamar pattanj a hátamra, mert…
De nem fejezhette be…
A tisztás másik oldaláról a vén banya csörtetett elő, seprűjét rázogatva.
 
 
- No lám csak! – kiáltott Blankára – próbálgatjuk az erőnket? Aztán nem számolunk a következményekkel? – rikácsolta.
Blankának nem maradt ideje a tétovázásra, Kyra hátára pattant, a ló pedig még odasúgta:
-         Kapaszkodj jó erősen a sörényembe, és ne nézz le.
 
 
A kislány szót fogadott. Nem is mert volna lenézni, mert amilyen hangok a vén boszorka felől jöttek… Tudta, hogy biztonságban van Kyra hátán, azt ugyan már nem láthatta, hogy a vén banya kettős varázskört rajzol a seprűjével, hogy utánuk eredhessen, de valami megállította.
Victoria ekkor ért a tisztás széléhez, már messziről hallotta, hogy valami történik ott, és biztos volt benne, hogy az esemény főszereplője Blanka. Nyaka közé kapta hát a lábát, hogy nehogy lemaradjon valamiről. Úgy hőkölt vissza a tisztás széléről, mint a vágtában hirtelen megriadt vadlovak, amikor a banyát megpillantotta, de már késő volt….
 
 
A gonosz pára, ahogy észrevette a kislányt háromszor megfordította varázsgyűrűjét, amitől Vic mozdulni sem tudott többé.
- No veled ráérek később is leszámolni – kiabálta Blanka után, akit ugyan már akkor sem ért volna utol, ha rögtön a nyomába ered. A pillanatnyi késedelem elég volt, hogy Kyra behozhatatlan előnyre tegyen szert. – hanem Te – bökött Vic-re még jól jöhetsz nekem.
 
 
Azzal a gondolati energiával gúzsbakötött kislányt maga után vonszolva megindult a viskója felé.
 
Blanka mégiscsak lenézett Kyra hátáról, maguk alatt fátyolfelhőket látott elsuhanni, rajtuk keresztül úgy érzékelte az alant elterülő tájat, mintha függönyön keresztül nézné, persze egy repülő ablakából.
 
 
Ráhajolt újdonsült barátja nyakára és a fülébe súgta:
-         Hová megyünk?
-         Ahhoz, akivel szerettél volna szót váltani, de egész nap nem sikerült.
-         Mirjam – suttogta a lány boldogan.
 
Kyra ereszkedni kezdett és hamarosan földet is ért, a város túlsó végén egy parkban. Blanka az egyik padon ismerős alakot fedezett fel…
 
 
 
 
Az viszont, hogy ki volt az ismerős alak és mi történt ezután a következő részekből derül majd ki.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Németi-Vas Katalin - Frog Magdolnának

Mélyen tisztelt Béka kisasszony:) vagy asszonyság, válaszd ki a megfelelőt.
Először tanulnál meg helyesen írni, mielőtt arra vetemedsz, hogy Libázol! Egyébként óvakodj a gólyától, tudod miért...
Számomra nonszensz, hogy valaki a saját lakóhelyét se tudja leírni (tudod, Pécs tulajdonnév, talán illene nagybetűvel írni, ha már ott rontod a levegőt, szegény Illyés Gyula pedig valószínűleg forog a sírjában. A továbbiakban nyugodtan próbálkozz - valahol máshol - az IP-címed blokkolva van (feltéve, hogy tudod mi az, az IP cím). További jó olvasgatást, ha lehet ne itt. Németi-Vas Katalin

Frog Magdolna - Iljés Gyula u. 54 pécs

Te liba!

http://www2.eoldal.hu/cimage.php - http://www2.eoldal.hu/cimage.php

hhttp://www2.eoldal.hu/cimage.phpttp://www2.eoldal.hu/cimaghttp://www2.eoldal.http://www2.eoldal.hu/cimage.phphu/cimage.phpe.php

Gyurka - Boszorkánymese

Szép, ha valaki felnőve is gyermekként tud gondolkozni. Őt megértik az apróságok. Emlékszem Bertolucci tanárnőre, hiszen engem is tanított.

Luca - Boszorkánymese

Szép! Te aztán tudsz mesét irni!

Kate - Boszorkánymese

Kedves Lilla! Köszönöm:) örülök, hogy tetszett:)

lilla - lilla

gyönyörű