Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boszorkánymese…

 
 Az Úrnő…
 
 
Volt egyszer egy kislány Blankának hívták. Olaszországban élt, egész pontosan a szicíliai Ragusában.
 
 
  

Kép

 
Csendes kisváros volt, csak nyáron élénkült meg kissé, amikor rengeteg turista látogatott oda.
Blanka a város szélén lakott egy öreg házban az édesanyjával…
Teljesen hétköznapi kislány volt, ugyanolyan, vagy majdnem ugyanolyan, mint a többi vele egykorú gyermek, míg nem egy nap, vagyis egy éjjel furcsa álmot látott…
Érdekes ködszerű jelenséget tapasztalt és a ködből egyszer csak előbukkant egy alak, bársonyos hangon megszólította őt.

 

Kép

 
-         Szervusz Blanka!
-         Ki vagy te? – kérdezte álmélkodva
-         Én a Hold Istennő vagyok, de a legtöbben Úrnőnek szólítanak. – válaszolt az alak.
 

Kép

 
Még mindig nem látszott tisztán csak a hangját hallotta a kislány. A sötétben két szeme látszott és szemei fölött egy érdekes csillagszerű jel.
Az Úrnő folytatta:
-         Azért látogatlak meg álmodban, mert tudnod kell, hogy Te különleges gyermek vagy.
-         Ezt hogy érted? – kérdezte megilletődve Blanka.
-         Mikor is van a születésnapod? – kérdezett vissza az Úrnő.
-         December 13-án. – válaszolt Blanka.
-         Bizony, bizony éppen Luca napján. Jelentős boszorkány ünnep.
Lassan alakot öltött a sötétségből, és Blanka megláthatta a hozzá beszélőt. 
 

Kép

 
 
-         Boszorkány? Te boszorkány vagy? – szeppent meg a lehetőségtől a gyermek.
-         Igen. Boszorkány vagyok, méghozzá a legfőbb boszorkány.
-         De a boszorkányok gonoszak. 
 

Kép

-         Néhány buta mesében. Ám a valóság egészen más. S mivel te kiválasztott vagy, ezért megismertetlek vele mi is valójában a boszorkányság.
-         Mit jelent az, hogy kiválasztott? – érdeklődött a kislány.
-         Azt jelenti, hogy feladatod van. Célod, küldetésed, de ahhoz, hogy teljesítsd legelőször is meg kell ismerkednek a Wicca 13 törvényével. 

Kép

 
-         Mi az a Wicca? – lepődött meg a lány.
-        A Wicca egy természetközpontú vallás és életforma egyben. "zöld boszorkányságnak" is szokták nevezni, a teremtő isteni erőt a wiccák, a Wicca hit követői női és egy férfialakban egyszerre látják megtestesülni. A női alakot képviseli a hármas istennőkép - a Hold Istennője, a férfialakot pedig a Szarvas Isten. Szokás őket az Úrnak és az Úrnőnek nevezni. Ők ketten egyek, de a természetben más és más dolgokat képviselnek. Ők pedig további istenek alakjában felelnek bizonyos dolgokért. Régen ezért volt külön istene a tengernek, az erdőknek, az aratásnak, a hegyeknek és még sok mindennek.

 

 

Kép

-         És milyen 13 törvényről beszéltél? – töprengett Blanka.
-         Egész pontosan 13 célról van szó, melyet a kiválasztottnak meg kell tanulnia, és aszerint kell élnie. Halld hát:

1.)   Ismerd meg önmagad!
2.) Ismerd meg hivatásodat!
3.) Tanulj!
4.) Bölcsen alkalmazd a tudásodat!
5.) Törekedj az egyensúlyra!
6.) Fogalmazz szabatosan!
7.) Gondolkodj helyesen!
8.) Ünnepeld az életet!
9.) Hangold rá magad a földi lét ciklusára!
10.) Étkezz és lélegezz helyesen!
11.) Gondoskodj tested edzéséről!
12.) Meditálj!
13.) Tiszteld az Istennőt és az Istent!

 

-         Na azt hiszem ennyi elég is lesz egyszerre. Még rád teszem a jelet, ezzel védve leszel minden rossztól. Gondolkodj el a hallottakon, hamarosan újra meglátogatlak. – búcsúzott és eltűnt a ködben.
 
Blanka ébren feküdt az álom után és nem tudta eldönteni, hogy álmodott, vagy valóban átélte ezt a beszélgetést. Még nem sejtette mennyi kalandban lesz része ezután…
-         Legjobb lesz, ha reggel megkérdezem erről a mamát – gondolta és elaludt.
Reggel frissen ébredt, ahogy kinézett az ablakán, melyből éppen egy nagy hegyre lehetett látni azonnal beugrottak az álom képei. Talán azért, mert a hegy tetejéről vékony csíkban füst szállt az ég felé. Nem volt ez rendkívüli jelenség, hiszen a hegy tűzhányó volt, és gyakran előfordult, hogy némi füstöt eregetve köszöntötte az embereket. Már nem működő vulkán volt, Blanka senkit sem ismert, aki akárcsak hallott volna róla, hogy lávaesővel büntette meg a környéket.
 

Kép

 -         „Régen ezért volt külön istene a tengernek, az erdőknek, az aratásnak, a hegyeknek és még sok mindennek.” – gondolta a kislány – igen, talán igaza volt annak a boszorkánynak, aki álmomban nálam járt. Nem is tudom, elmondjam-e a mamának miféle látogatóm volt az éjjel. Talán nem is hinné el. A felnőttek néha olyan furcsák. Nem. Egyelőre nem szólok neki – morfondírozott tovább.
-         Blanka! – kiáltott az édesanyja – gyere reggelizni.
-         Azonnal mama! – válaszolt.
Csendben ettek, pont úgy, mint bármelyik reggelen. Blankát viszont annyira furdalta a kíváncsiság, hogy tett egy kísérletet.
-         Mama! Szerinted vannak boszorkányok? – tette fel az első puhatolózó kérdést.
-         Már hogy volnának, szerintem az utolsót is megégették, már jó párszáz éve.
-         És mi az a Wicca? – tett egy újabb kísérletet.
-         Honnan a csudából tudjam. És honnan veszed ezeket a butaságokat. Jaj, ha a leckédet tudnád ilyen jól, mint ezeket a hiábavaló ostobaságokat.
-         De hát tudom – válaszolt a lány.
 

Kép

 És éppen belekezdett volna a 13 törvénybe, de még idejében észbekapott. Nem, egyelőre nem avathatom be a mamát. – gondolta – és különösebb odafigyelés nélkül elkezdte mondani a szorzótáblát. Ezzel többnyire levette a mamát a lábáról, aki így megnyugodva tekintett el a többi tananyag kikérdezésétől.

Elindult az iskolába… Elég messze volt a házuktól, az út egy dombon vezetett át, egy kis erdő foglalt teret a domb egy részén… Közepén egy kis tisztáson házikó állt. Blanka sokat hallott már a házban élő öregasszonyról. Sokak szerint boszorkány volt. Hajlott hátú, nagyorrú néni, mindig sötét ruhákat viselt és messzire elkerülte az embereket. Magának való mondta róla a többség. De volt, aki azt állította róla gonosz. Valójában tényleg boszorkány volt, viszont ő a sötét oldalra tévedt és ott is maradt. Ezeket Blanka még nem tudta, csak érezte, hogy valami nincs rendben az öregasszony körül. Amikor a házikóhoz ért, az öregasszony épp az udvaron volt, mereven bámulta a kislányt. Blankát zavarta ez a nézés, megszaporázta lépteit, már szinte futott, hogy mielőbb messze kerülhessen a vénasszonytól. 
 

Kép

-         Fuss csak – gondolta az öregasszony – hamarosan már úgysem szaladhatsz el előlem. Tudtam, hogy eljön az idő, amikor majd ráébredsz ki vagy valójában. De előbb utóbb úgyis odakerülsz a többi lélek mellé. – és gúnyosan kacagott magában.
Blanka nagyon megijedt, mert mindezt, ami a vén boszorkában lejátszódott, halotta…
-         Á, csak képzelődöm – nyugtatta magát, de tudta, belül érezte, ez már nem játék.
Elszaladt a nap, az iskolában gondolkodott rajta egy kicsit, hogy vajon melyik barátnőjét avassa be a vele történő furcsa dolgokba, de aztán úgy gondolta még korai, talán nem értenék meg, talán kinevetnék. Még egy furcsaságot vett észre a suliban. Azaz öreg bácsi, aki ott lakott az iskola mellett és a mindenes szerepét töltötte be, és aki mindig kedves volt hozzá most furcsán szomorúan nézett rá. Blanka szerette volna megkérdezni mi a baj, de nem lehetett úgy beszélnie vele, hogy mások ne hallják, hát csak a szemével küldött felé kérdéseket.
 

Kép

 -         Szegény kis bogaram. Nem is tudod mi vár rád, micsoda küzdelmekbe csöppensz hamarosan – halotta Blanka a bácsi gondolatait.
Ezt sem tudta mire vélni…
-         Remélem, éjjel eljön az Úrnő és választ kapok a kérdéseimre. – gondolta, és alig várta, hogy este legyen.
Elrepült a délután. Az édesanyja ugyan csodálkozott, hogy nem is kell szólongatnia, feküdjön már lefele. Még a homlokát is megfogta nem lázas-e, de nem érezte melegnek.
-         Minden rendben? – kérdezte, mert anyai szíve megérzett valamit.
-         Persze mami, csak elfáradtam. Jó éjt! – és lehunyta szemét.
Az édesanya lábujjhegyen ment ki a szobájából és lekapcsolta a villanyt.

Blanka vadakat álmodott… Álmában az öregasszony kergette, egy seprűn lovagolt és már majdnem utolérte, de akkor hirtelen egy szakadék bukkant fel előtte a semmiből, és őt tovább vitte a lendület és csak zuhant… zuhant… Végül egy erős kéz kapta el a karját, és megtartotta, de továbbra is a feneketlen mélység tátongott alatta. 

Kép

Kiáltva ébredt. A hajnal első sugarai már cirógatták a földet, a nap még lustálkodott kicsit. Az Úrnő ma éjjel nem látogatta meg. Blanka szomorú volt, talán butaság az egész, gondolta. Ám ekkor megint hallotta a hangot. Az Úrnő hangját:

-         Nem tudok minden éjjel eljutni hozzád, de ne gondold, hogy butaság. Tanuld, és alkalmazd a törvény, hamarosan találkozunk… 

Kép

Blanka térdére hajtott fejjel ült az ágyában és szívében dédelgette az érzést, tudta, hogy nagy feladatra lett kiválasztva, még ha most nem is tudja, hogy mi az. Érezte azonban ennek súlyát, és azt is, hogy az álma nem egészen álom volt…
 
Azonban, hogy milyen kalandokban lesz része Blankának, hogy találkozik-e még az Úrnővel, és jó boszorkány lesz belőle, vagy a vén boszorka bezárja-e a többi lélek közé, az majd a következő részekből derül ki…
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Vacs - Boszorkányos mese

Köszönöm Krisztám! Örülök, hogy tetszett. Kata lányom egyik kedvence, lesz még folytatása:)

Galagonya - morotzkriszta@citromail.hu

Vacskamati! Bámulok,a meséiden! Fantasztikusak!Így irni CSODA!A játékosság, Wicca boszorkányok-ami különlegessé teszi...Gratulálok,de elnémultam.Gyöngyszem!