Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek - első néhány

Az eligazodásban nagyon sokat segítenek a dátumok, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy mindig dátumozva legyenek az írások. Sok olyan írótárssal találkoztam, akik ennek egyáltalán nem tulajdonítottak jelentőséget. Valójában nincs is neki, mindaddig, amíg néhány mondjuk úgy tíz-húsz alkotásról beszélgetünk, viszont, amikor már százon felüli számról van szó, akkor bizony nagy segítség a rendszerezésben.
Könnycsepp...
 Boldog korszakom egyike, mint az a dátumból kiderül, mert 2005. 07.16-a óta újra ÉLEK, olyan ez nekem, mint egy születésnap:). A vers azt mutatja meg, hogy a legnagyobb boldogság közepette is, meg lehet látni a mélységeket. Meg lehet látni és be is kell őket járni néha. Miért? Szerintem azért, hogy értékelni/érzékelni tudjuk a valódi magasságot, hol a boldogság lakik. A vers végére aztán eljutunk az örök témáig a Mindenségig, a nagy Egészig, az Értelemig, Istenig, bárhogyan nevezzük is, ugyanazt jelenti. És egy könnycseppben is benne van Minden...
Kálvária...
Itt nehéz témához nyúltam, és szólnom kell a vers kiváltójáról is. A grafika, mint azt az előzetesben jeleztem Péli Tamás műve. Ő egy romaszármazású festőművész, aki igen jelentős életművet hagyott hátra, már nem él, mégsincs az őt megillető helyen. Úgy értem nem kap elég  nyilvánosságot művészete. Bár talán most elindultak bizonyos kezdeményezések az életét talán filmre viszik. Honnan az "ismeretség"? (azért az idézőjel, mert személyesen nem ismertem, csak a művein keresztül, és drága barátnőm Pethes Mária többkötetes költőnő - kire a Közkincsen találtam rá - visszaemlékezéseiből.) A mű, mely a verset kiváltotta minden nap rámtekint szobám faláról. A vers születéséhez kellett még a karácsony hangulata. Ezek a gondolatok születtek az inspiráció hatására.
Ragyogás...
Nagyon szeretem ezt a verset. Nem csak azért, mert tömören sikerült kifejeznem a valót, az összetartozást Párommal, az igazságot, hanem talán azért is, mert úgy érzem kerek lett. Vagyis a kör bezárult. Elindultam valahonnan, és ugyanoda érkeztem meg, a kiindulóponthoz, melyet a kedves személyével azonosítok. Ez a vers egyébként egyik KK-s tagtársamnak olyannyira megtetszett, hogy az engedélyemmel a saját honlapjára is feltette, a kortárs magyar írók közé, számomra nagy elismerés, itt is köszönet érte Tornyi Ferencnek (F.J.Festenoda a nick neve).
Két haiku...
Egyben tettem fel, bár két külön mű és nem is egy napon íródtak. Az első a Szerelem... című volt, ez előadásomban el is hangzott az egyik Közkincs esten. És az első a legkedvesebb számomra. És itt egy szomorú apropóra kell kitérnem pont ennek a versnek kapcsán. Akkoriban még havi rendszerességgel jártunk Budpestre párommal a már említett estekre. Az egyik őszi est alkalmával a barátnőm kisírt szemekkel várt bennünket az állomáson, két tagtársunk Szidnifox és V.I.G, alias Bíró Árpád és Vörös István Gábor gyors egymásutánban eltávoztak közülünk. Természetesen azt az estet azon nyomban emléküknek szenteltük és nagyon megrázó volt számunkra az esemény. Az oldalon ma is Pantheonban található a két alkotótárs neve és műveik. Dehogy miért is épp itt térek ki erre. V.I.G-gel személyesen is ismertük egymást, Szidnivel viszont sosem találkoztunk "csak" a művek alatt. Fura ez, mert az emberben olyan érzetet kelt, mintha jobban ismerné a másikat, annak ellenére, hogy nem találkoznak személyesen, a művek adnak valami olyasféle pluszt, ami meghatározhatatlan, felfoghatatlan. A Szerelem című haikum kapcsán Szidnivel váltott hozzászólás-párbeszédünket ideidézem, adózva ezzel is emlékének.
SzidniFox, Cs, 2005-05-19 07:11
Alámerülve
Tenger-szemed mélyére
Mind megfejteném.
Szeretettel: Árpád
vacskamati, Cs, 2005-05-19 11:06
Ó Árpád! Ez a válasz haiku, jaj, de köszönöm. Tedd fel, mert gyönyörűűű. Engedd meg, hogy gratuláljak hozzá. Szeretettel: Vacs
SzidniFox, Cs, 2005-05-19 11:27
Köszönöm kedves Vacsi! :)
De ez a tiéd, és kellett hozzá a versed.
Szeretettel: Árpád"
Nos ez a haiku már csak ezért is nagyon kedves számomra. És ebből a momentumból is egyértelműen látszik, hogyan hatnak a művek, az alkotók egymásra. A másik az Útkeresés, annak különösebb apropója nem volt, hacsak az nem, hogy akkoriban szinte mindenki ontotta a haikukat az oldalon. Néhány szó erről a műfajról.
"A japán versek döntő többsége három soros haiku, ötsoros tanka, s ami fennmarad, az is hatsoros szedóka - és csak alig néhány nevezhető csókának, amely tetszőleges hosszúságú költői mű, csupán a verssorok moraszáma (szótagszáma) kötött.
Vihar Judit írta A japán irodalom rövid története című könyvében: "A miniatűr kép, költemény (...) egész világot sejtet, amelyben benne rejtezik élet és halál! A dal szándéka nem más, mint a múló pillanat márványba vésése. Nem véletlen, hogy éppen a szimbolizmus, az impresszionizmus irányzata vallotta magáénak a japán költészetet. A magyar irodalomban különösen a Nyugat első nemzedéke rajongott ezekért a versekért, s Kosztolányi előszeretettel fordított belőlük. Fordításai valójában Kosztolányi-versek, de a tankák hangulatát mesterien tükrözik."
Kosztolányi általában kereszt- vagy félrímes négysorosokká változtatta át a mindig ötsoros és harmincegy morás tankákat, valamint a háromsoros, mindössze tizenhét morás haikukat, de a pillanat-versek lényegét sohasem sikkasztotta el. Kosztolányi így ír erről: "A haiki (ő így i-vel írja) egy mozgó másodperc. Megérzékelteti a dolgok előbbi állapotát, s azt, ami majd utána következik. Az a fontos, hogy a dolgok legelejét érintsük. Ez voltaképp csak hatodik érzékünkkel lehetséges, holmi szellemi szimattal."
A mai magyar költők közül leginkább Fodor Ákos rendelkezik ezzel a "szellemi szimattal". Szerinte a haiku "aszketikus forma, proteuszi műfaj, eleven mentalitás, időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt."
Higgy magadban...
Ez a vers is a 2005-ös, életemben bekövetkezett nagy változás utáni időszak termése. Valójában egy barátom inspirálta, s az örök visszatérő kérdés, amikor hitünket úgymond nem találjuk. Nos, ha az ember önmagában nem hisz, akkor sajnos semmiben sem hisz. Legalábbis ez a tapasztalatom. A vers egyfajta biztatás.
Menny és pokol...
Ellentétpár áprázolás. Jó nélkül nincs rossz, és viszont. Nem vizsgálhatjuk önmagában sem egyiket, sem másikat. Életünk során sok mindent elveszítünk, sokszor kell felállnunk, s újra kezdeni mindent. A vers különlegessége az üzenet, mely nincs elrejtve, hiszen csak a nagybetűket kell egybeolvasni. Egyfajta hitvallás, az örök remény, mely bennem él, és átvitt értelemben az örök igaz szerelem, melyet akkoriban találtam meg. E verset is szavaltam valamelyik KK esten, nagy sikerrel. Fő "kritikusom" párom - aki maga is alkotó ember - egyik kedvence is ez a vers. És persze ez is neki szól.
A híd...
Alapvető szimbólum a híd az ezotéria világában. Híd, ami összeköt. Az ember találékonyságát tükrözi az a sokféleség, mely a hidakra egyébként jellemző. De valójában a versben ez inkább vonatkozik egy belső hídra, mely összeköt, egymáshoz vezet két embert, és az egymásból kölcsönösen merített erő, hatalom és dicsőség az ami még említést érdemel. Végül elérkezünk az egy gömbbe, azaz egységbe kovácsolt mindenséghez.
Ki-Beteljesülés...
Itt is egyfajta oda-vissza (ki-be) jelenik meg, vagyis szintén az ellentétekre asszociálhatunk. Kiteljesedik egy élet, egy bizonyos lelki fejlettség elérésekor, amikor az ember sok mindent átértékel, másként lát - úgyis mondhatnám kinyillik a SZEME. És beteljesül az akarat, szép reményeink valóra válnak - valahogy úgy van ez nálam, hogy mindig is tudtam, hogy be fog következni a változás, azt is éreztem, hogy elsöprő erejű lesz, hogy világom fenekestül felfordul, és így lett... Egyfajta megsemmisülés és újjászületés még, ami áthatott az írásokor és a befejező akkord nem zárja le, hiszen a végtelenben tényleg bármi és bárki lehetsz.
Szabad akarat...
Filozófiai jellemzése a gondolatkörnek az általános filozófiában - (a teljesség igénye nélkül) Arisztotelész, a sztoikusok, Szent Ágoston, Spinoza, Kant, Schopenhauer; a deterministák, indeterministák, kompatibilisták - a szociológiában, a pszichológiában, a vallásban - katolicista, lutheránus, kálvinista, unitárius, budhista, iszlám, judaista hit  tanaiban - az ateizmusban és a neodarwinista tanokban igen sokféleképpen jelenik meg. Nem akarok ezekben mélyen belemenni a vers szempontjából nem lényeges, hogy   hiszünk-e a szabad akarat létezésében. Hiszen a vers ismételten a szerelem mellett teszi le voksát. És ez a másik versem, melyben személyreszabott üzenet van neki. Kihasználtam a fém-fény és a VAS-ban rejlő lehetőségeket az érzékeltetés szempontjából maximálisan.
TeljesÁTalakulás
A dátumok jelentőségéről már írtam. Ha megnézzük ez decemberben íródott, és azt kívántam érzékeltetni, hogy a hideg és esős decemberi nap ellenére belőlem micsoda fény és ragyogás árad. A kezdősorokban épp csak érintem Passuth László Esőisten siratja Mexicót című regényét, kihagyhatatlannak éreztem ezt a párhuzamot a mélyebb értelem kifejezésére. De  ki is volt az esőisten Mexikóból?  Huitzilopochtli volt a fõ isten, vele kellett a legjobb viszonyban lenni, õ igényelte a legtöbb áldozatot. Ám akadtak más jelentõs természetfölötti lények is, õk szintén elvárták, hogy meghatározott rendet követõ rituális áldozatban részesítsék õket. Tlaloc, az esõ, és így a földek termékenységének istensége, például az emberáldozat egyik legborzalmasabb formáját igényelte: az õ kedvéért hat-hét éves gyermekeket pusztítottak el. A kicsinyeket zárt gyaloghintókba tették, és a Tezcoco-tavon keresztül a Tlalocról elnevezett hegycsúcsra vonultak. Ha sírtak, azt kedvezõ elõjelnek, esõre való kilátásnak tekintették. A csúcson elvágták a gyermekek torkát, kiömlõ vérükben pedig megfürdették az isten szobrát. Ezalatt a városban, a Nagytemplomban egy a vizet jelképezõ kékbe öltöztetett kislány várakozott szintén zárt gyaloghintóban. A hegyen lezajlott szertartás után õ került sorra. Egy csónakon kivitték a tóra, ahol neki is elvágták a nyakát, vérét a vízbe eresztették. Miután meghalt, kis tetemét bedobták a tóba. Ha mindez nem hozta meg a kívánt esõmennyiséget, az áldozatot megismételték. Mit ne mondjak, volt mit siratnia Tlaloc-nak. A fény, mely bennem él, jótékony, gyógyító hatásának köszönhetően mindent túl lehet élni. Ám a sebhelyek megmaradnak és feledni sohasem szabad. A teljes átalakulás sem járhat azzal, hogy elfelejtjük honnan jöttünk, kik vagyunk valójában. Viszont az igaz szerelem olyan erőt kölcsönöz, mely hathatós segítséget nyújt abban, hogy előnyünkre változzunk, hogy jobbak legyünk.
Mivel ez a blokk erről a néhány versről szólt a Könnycsepp-től a TeljesÁTalakulás-ig, így itt vége is szakad ennek a fejtegetésnek.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.