Németi-Vas Katalin írásai

Kellemes időtöltést kívánok!

Németi-Vas Katalin vagyok. Debrecenben élek születésem óta. Évekig tevékenykedtem a Közkincs internetes oldalon, ahol írásaim nagyrésze a mai napig megtalálható, nick nevem vacskamati. A Közkincset - a beállt változások ellenére - a mai napig szellemi nagybátyámnak, segítőmnek tekintem. Egyrészt, mert szellemi fejlődésemben kiemelkedő szerepe van, másrészt rengeteg barátot ismertem meg ott. Köztük sok - hozzám hasonló - érző-értő embert, aki keresi a helyét a világban. Úgy "éltünk" ezen a helyen, mint egy nagy családban. A legjobb barátnőmmel is itt ismerkedtem meg, akihez különleges kapcsolat fűz.. 

Régóta próbálom gondolataimat, érzéseimet kifejezni valamilyen írott formában. A repertoár igen széles, nagyon sok műfajt becserkésztem már. Néhány szó sorban mindegyikről.

A versek...

Legtöbbjük szabadvers, egy-két haikutól eltekintve. Sokat töprengtem vajon mely sorokkal szemléltethetném mit is jelentenek valójában számomra a versek. De: 'oly nehéz, a választás'. Mert valamennyi vers különböző és mégis mindig ugyanahhoz a kérdéskörhöz tér vissza... Részlet Ki-Beteljesülés című versemből...

A mesék...

Az első mesesorozatom a Katica bogár kalandjai még a kilencvenes évek elején került először papírra, a lányaim óvodáskora idején. A gyermeklélek őszinte bája, a sorozatos kérdések, a miért-korszak együttes hatása váltotta ki belőlem. Nagyon sokszor el kellett olvasni nekik, aztán, amikor megismerkedtek a betűk rejtelmeivel, maguk is szivesen olvasgatták. A következő indíttatás a keresztfiam születés volt, ez már az ezredforduló utáni időszak, nem a távoli múlt. Ezek a kis rövid mesék egészen pici gyerekeknek ajánlhatók inkább, bár amikor legutóbb bevetettem egy 5-6 éves fiúcskánál, bizony a nagyobbak (8-10 évesek) is szájtátva hallgatták. Azt gondolom, hogy ami ma a gyerekekre zúdul a televízió mesének nevezett szemétjéből, az után talán kicsit feldobja a gyerekeket egy egyszerű, de kedves, általában a szeretetről szóló régi fajta mese. Emellett fejlesztenünk kellene a kisgyerekek szókincsét is, mert sajnos a mai világban a szülők kénytelenek mind többet és többet vállalni, hogy el tudják tartani a családot és ezt leginkább a gyerekek sinylik meg. Ebből következően viszont rossz belegondolni, milyen lesz a jövő társadalma. A következő meseciklusom szintén a keresztfiamnak íródott, aki időközben kicsit nagyobb lett, így a mese is kicsit komolyabb lett, ezt is sorozatnak tervezem, bár még csak két rész van kész belőle. Készült még a kilencvenes évek közepén egy önálló darabnak induló Őszi mese címűm, őt egy pályázatra küldtem be, de ez alaposan el is vette a kedvem a pályázatoktól, mivel semmiféle válaszra nem méltattak és olyan mese lett a győztes, amit itt most hadd ne minősítsek. A fent már említett közkincs oldal inspirációs hatásának köszönhetően az Őszt követte a tél - Téli mese - majd a tavasz - Tavaszi mese, a nyár még várat magára. Készülőben van a legújabb, úgy a tizenéves korosztályt célzó Boszorkánymesém, melynek két része van teljesen kész, és persze nem véletlenül 13 részesre tervezem.

A novellák...

Nos, itt is nagyon széles spektrumon tettem már kisérletet. Az első említésre méltó, mely megjelent az ÚjGalaxis 7. számában, a Nem vagyunk egyedül című sci-fi novellám. Ezenkívül próbálkoztam a krimivel, lélektani történettel, belefogtam drámába, és mostanában érkeztem az ezoterikus irodalomhoz. Ebből egy regény bimbózik jelenpillanatban bennem. Emlékezetes még számomra az Áldott István barátommal közösen elkövetett Navigátor című novellánk, melyből idővel képregény készül.